Ma az én napom volt végre. Oly hosszú idő után önmagam láttam a tükörben. Egyenes tartás, egészséges alkat, ápolt külső, s oly sokára: fésült hajviselet. A metsző kék szemekbe bámultam és élveztem a belőlök megcsillanó hideg intelligenciát. Nem tehettem meg, hogy kizárom a többieket, de most legalább hallgattak. Nyugodt volt az írisztükör. Inkább közönyös. De nem csodáltam tovább fizikai valóm, börtönöm, terveim voltak mára. Megadtam a módját mindennek, hisz ritkán tartom kezemben a külső irányítást is. Természetesen tisztában voltam vele, hogy Bartek tökéletes képviselőnk, beállítottsága miatt jóformán láthatatlan. De ma nem árthatott egy kis figyelem. Vadászni mentünk. Fekete inget húztam, ami már önmagában elégedettséggel töltött el. Azért, hogy ne legyek túl formális, sötét farmert választottam hozzá, egyszerű bőr övvel, zárt cipővel. Igazán szolidan, érzékkel kölnit is használtam, a sajátom, ahhoz minden körülmények között ragaszkodtam, hozzám tartozott, az igényességem részét képezte. Ezzel az érzéssel egyedül voltam idebent, de nem különösebben érdekelt még a többiek véleménye sem. Viszont mielőtt kiléptem volna az ajtón eszembe ötlött egy gondolat és feltűrtem az ingem ujját könyékig. Úgy olvastam valahol, hogy ez vonzóbbá teszi a hímeket a nőstények szemében. Nevetséges felvetés volt, de mardosott a kíváncsiság, hogy vajon valóban ennyire gyarló az emberi nem? Nem nevezném a forrásom releváns kutatásnak, de ha már felrémlett, kipróbáltam. Magamhoz vettem az esernyőm, a kézitáskám, és elindultam. Korán sötétedett már, s a könyvtár egészen élhető nyitvatartással dolgozott, bár nem volt sok időm. Nyugodtan, de céltudatosan sétáltam körbe a több szintes épületben. Tetszett ez a hely. A fényes modernitása ellenére is, itt szinte szétmorzsolta a halandót az idők súlya. Vajon ők érezték jelentéktelenségüket? Megnézegettem kedvelt polcaim, belenéztem pár újonnan kijött krimibe, összegyűjtöttem egy rakás friss orvostudománnyal foglalkozó szaklapot, majd elindultam a jól bevált helyem felé. Ahogy a többiek, én sem kedveltem a társaságot, így elkerültük az olvasótermet. Egy hosszú polcrendszer eldugott kis sarkában foglaltam helyet a bőr kanapén. Az előtte álló dohányzóasztalon felhalmoztam az elejtettem prédáim hadát, s kényelmesen hátradőlve olvasásba mélyedtem. Nem voltam technikaellenes, sőt! De azért meg kell hagyni, volt, amit a maga avítt formájában kellett élvezni.
dear cupcake, call me by my name
Sally H. White
† Angyal
♌ Posts : 5 ♌ Join date : 2015. Sep. 04.
Tárgy: Re: Sal & Syl Kedd Szept. 08, 2015 9:21 pm
It's a fantastic day
The best things in life are crazy.
~Végre szabadnap! - sóhajtok fel, miközben felülök az ágyamban. Jó lesz már egy kicsit elszakadni a kötelezettségektől és egy napig csak élvezni az életet. Elszabadulni attól a nyomasztó helytől, ami ha nem vigyázok egyszer csak bekebelez. Néha annyira nyomasztó tud lenni, olyan sötét az egész hely. Egyetlen jó van az egészben, amikor sikeresen segítek egy- egy betegen. Amikor sikerül visszahoznom őt egy mély depresszióból, vagy segítek elűzni a fejéből egy démont. Csodálatos dolog másokon segíteni. Úgy érzem azért jöttem a világra, hogy ezt a feladatot ellássam és eddig még szerencsésen vettem az akadályokat. Bár néha akad egy- egy nehezebb eset, amikor csak lassan jutok dűlőre, de még mindenkivel tudtam mit kezdeni. Lassan kimászok az ágyamból és a fürdő felé veszem az irányt. Negyed óra alatt sikerül is elkészülnöm a napi reggeli rutinommal. Nem sokkal később már ott ülök a konyhaasztalomnál és a teámat kortyolgatom. Közben az jár a fejemben, hogy mit kéne felvennem. Annyi dolgom lenne mára. A gardróbom előtt állva megakad a tekintetem egy rózsaszín felsőn. Kiveszem. Mellé egy szürke farmernacit és a virágos balerinacipőmet választom. Végre sikerül felöltöznöm. Most már indulásra készen állok. A napom további része már sokkal pörgősebben telik. Eljutok a postára és a bankba is, de az oktatás majd csak két óra múlva kezdődik. Addig még rengeteg időm van, úgyhogy a könyvtár felé veszem az irányt. Már olyan rég nem volt a kezemben könyv. Mostanában sem időm, sem energiám nincs leülni olvasni. Pedig régen mennyire szerettem. Annyira jó belemerülni a történetekbe. Ahogy a polcok között sétálgatok, észreveszek egy érdekes példányt. A gerincéből ítélve elég régi lehet és még sosem láttam hasonlót. Gyönyörű ezüstös borító és arany betűk. Valamiféle krónika lehet, de ahogy közelebb megyek, mintha egyre jobban elvékonyodna. ~Hm, ez nagyon érdekes – mire odaérek, már el is tűnik. Helyébe egy teljesen új bestseller kerül. Körülnézek, hátha valaki másnak is feltűnt ez a különös jelenség. - Jó napot, uram! Ön is látta az előbb azt a másik könyvet? - fordulok egy férfi felé. Bár nem vagyok benne biztos, hogy hallotta amit kérdezek tőle.
Tárgy: Re: Sal & Syl Csüt. Szept. 10, 2015 8:13 am
Sally & Sylas
Elmélyültem egy érdekfeszítő patológiai cikkben, mely a sejthalál különböző vállfajait taglalta, s csak fél figyelmem fordítottam befelé, mikor megmozdult valaki. Nem jöttem rá rögtön arra, hogy éberségem valójában külső inger váltotta ki, ugyanis más is érzékelte azt, nem egyedül én voltam már jelen. Caius ösztöneit motoszkáló rágcsáló nesze hívta világra. Még mindig az újság sorain futott a szemem, de azok értelmüket vesztették, mert környezetemre lettem figyelmes. Mit érezhetett meg a ragadozó? Nem értettem a belső reakciót, s nem volt ínyemre a tudatlanság. Az ellehetetlenítette a helyes, gyors beavatkozást, s ez érthetően nyugtalanított. Nekem kellett hamarabb lépnem. Mindig. De nem volt szükség hosszas gondolkodásra, a közelembe sétált valaki, s fel is csendült egy simogató női hang. Komótosan szakítottam ki magam az olvasmányomból, még befejeztem a megkezdett mondatot, s lassan pillantottam fel váratlan megszólítómra. Egyenesen a szemébe néztem, nem mértem végig, hisz nem voltam már egyedül, és nem kívántam kielégíteni a rém visszataszító vágyait. - Jó estét önnek is - biccentettem felé. - Segíthetek valamiben? - kérdeztem vissza barátságos, de hűvösen zengő orgánumon. Nem értettem a korábbi kérdését, amivel lerohant, s ezt mimikámmal ki is fejeztem felé, kérve azt, hogy magyarázza meg miért is zavarta meg nyugalmam. Bántam magamban, hogy annyira belefeledkeztem elfoglaltságomba, hisz éppen ezzel teremtettem meg a lehetőséget a lázadásra. Szerencsére nem fordult ez elő túl gyakran, s most ebből az esetből is tanultam. Nem gondoltam, hogy bármi probléma származna a szituációból, pusztán pillanatnyi felrázó ijedelem volt. Lassan urává váltam az eseményeknek, s ez elégedett nyugalommal töltött el, mely lassan kezdeti fenyegetően óvatos aurám megváltozásán is érződhetett.
Kezdőlap 
