Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
tell me a story!
who's here?
show your face
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (32 fő) Szomb. Dec. 23, 2017 7:44 pm-kor volt itt.
latest posts
got an answer?
•• Ioles Mayfield, the second
írta: Ioles Mayfield
Pént. Feb. 23, 2018 5:45 am
•• Rudolf & Anita
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 10:01 pm
•• Ötletem van!
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 9:05 pm
•• dr. Kai Clemons & Leith
írta: Kai Clemons
Kedd Feb. 20, 2018 8:58 pm
•• Ariana & Lilith
írta: Lilith
Kedd Feb. 20, 2018 7:59 pm
•• Játékostárs kereső
írta: Theo Holst
Szer. Feb. 14, 2018 2:15 pm
•• Chicago Guilty
Vendég
Hétf. Feb. 12, 2018 7:47 am
•• Első pillantás
írta: Theo Holst
Csüt. Feb. 08, 2018 4:07 pm

Share | 
 

 arabelle || 100%

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet



dear cupcake, call me by my name
avatar

Démon

Female ♌ Posts : 3
♌ Join date : 2015. Sep. 06.
♌ Tartózkodási hely : in the asylum ××
♌ Foglalkozás : stay insane ××
♌ Humor : specific ××

TémanyitásTárgy: arabelle || 100%   Vas. Szept. 06, 2015 6:33 pm

arabelle


olyan háromszáz év után már nem számolom
már nem emlékszem
démon
a betegek
biszexuális
orvos
vannak ujjaim
caitlin stasey
kinézet
A külsőm mindig is megtévesztő volt, könnyedén hihette mindenki, hogy nem az vagyok, aki, mert kedves és ártatlan pofim mindent megváltoztatott. Mondanám, hogy átlagos vagyok, de nem, ezt nem mondhatom, mert egyáltalán nincs így, soha nem is voltam olyan. A sok törpe mellett magasnak látszom, mert a nők hetven százaléka alig haladja meg a százötven centit, de azért én azon harminc százalékba tartozom, akik magasabbak. Bőven túl vagyok a törpe magasságon, de nem esik nehezemre magasabb játszópartnert találni magam mellé, ha épp ki akarom élni a vágyaimat
Hajamat úgy tudnám leírni, hogy hosszú és barna. Igen ez lenne a rövidebb verzió, a hosszabb pedig azt takarná, hogy mogyoróbarna és a csoki barna között áll a színskálán, és lágy hullámokban omlik kecses vállaimra. Az enyhe hullámok csak akkor enyhék, ha igazán rendesen kifésülöm, máskor olyan, mint egy bárány gyapja azután, hogy elázott és a nap szárította meg. Nem mondhatom csábítónak azt a változatot, tehát azt meghagyom az áldozati bárányoknak.
Szemem színe szintúgy barna, így nem mondaná senki sem különlegesnek a szememet, de ez csak addig tart, amíg nem nézik túl sokáig. Átható tekintetem van, szinte veséig hatoló kis kutya szemeim vannak, szerintem sokkal szebben, és aranyosabban tudok velük nézni, mint a ma született kiskutyák. Fajomból adódóan inkább haragot kellene mutatnia, gyilkolni a tekintetemnek, de azt csakis különleges esetekben hasznosítom, amikor valaki épp nem kedvel engem. Ez relatív fogalom, ebben teljesen biztos vagyok, hiszen sokakat nem kedvelek, sőt szerintem semmit sem kedvelek, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkit meg akarok ölni a tekintetemmel, vagy akármi mással. Van egy határ még nálam is.
Alkatomat tekintve nem vagyok megáldva minden domborulattal, ami csak egy teltebb nő testét ékesítheti, de én ezt sosem bántam, hiszen aki a kicsit nem becsüli ah a nagyot nem érdemli, legyen szó bármiről is. Én büszke vagyok a vonalaimra, és minden testrészemre, talán csak a füleimen változtatnék, kicsit túl nagyok, de ettől függetlenül még mindig az van, ami évszázadokkal ezelőtt is volt.
jellem
Mit látnak az emberek, ha rám néznek? Kedves, aranyos, jószívű, kissé férfifaló lányt látnak, akinek boldog élete van. Na és mit gondolnak amikor azt hallják, hogy démon? Kétszínű, mániákusan gyilkos hajlamú, őrült és beteg elme. Lehet ezt vegyíteni? Még szép, erre én vagyok az élő példa, már jó ideje, akkor is, ha sok minden életformát kipróbáltam, jellememet változtattam, de egy ideje stagnálok. Nem vagyok az a fajta, aki mindenkibe beleköt, mindenkit bánt, inkább csak annyira vagyok kegyetlen, amennyire azt eme csodálatos munka megköveteli. Az embereknek ártani nagyon jó móka tud lenni, hatalmas adrenalin löketet ad, és talán kielégítőbb is lehet, mint egy béna menet után az orgazmus. Ezt én ki is használtam sokszor, élveztem, hogy szenvedni látom az embereket, hogy minden kis fájdalmuk benne van egy-egy vonásukban, mert igen az arcukról nagyjából mindent le lehetett olvasni. Számomra ebben mindig is volt valami izgató, lehet van bennem egy kis mazohista hajlam, mert bizony én azt is szeretem, hogyha valaki rajtam éli ki magát. Ezért is kerestem egy időben a vámpírok társaságát a démonoké mellett, de mondhatom azt, hogy erről már leszoktam. Még most is jó látni, de már nem keresem ezeket az alkalmakat, de ha belefutok egybe kihasználom. Addig vagyok aranyos és kedves, amíg el nem érem a célomat, hiszen csak addig éri viselni azt a szép kis álarcot, jobb szeretem magam adni, az önző, akaratos, makacs és bunkó nőt, aki szeret játszani a férfiakkal, akinek semmi sem szent, sőt! Az életemet az élvezetnek élvezeteknek és az ehhez hasonló dolgoknak szenteltem, azt hiszem mára kicsit megkomolyodtam, ha lehet azt mondani. Ez az elmegyógyintézet lett az életem értelme, itt mindenki egy kicsit őrült, mi is azok vagyunk, akik csak vigyáznak, terelgetik, vagy atyáskodnak felettük. Azt hiszem kezdem megkedvelni ezt a helyet, és élvezem az ittlétet, akkor is ha ez már tényleg nem normális.

szerepjátékos példa

Sosem tudhatod, hogy az élet merre sodor, de ne ítélkezz, csak élvezd
1953. Június 10
A levegő fülledt, szinte tapintani lehet a feszültséget, ami csak úgy szórja szikráit a levegőben mindenfelé, felvillanyozva mindenkit, és minden kis érzést. Csak úgy tüzel a levegő, ahogy a vágy keveredik a tömény szex illatával, minden érzékemet kitöltve. Rég voltam utoljára bordélyházban, sőt talán eddig talán kétszer néztem be egy ilyen helyre, de  valahogy űzött a vágy, hogy ilyen helyen is kipróbáljam magam, és élvezhessem az ilyen hely adta örömöket. A legcsodálatosabb ebben, hogy tudom, nem csak kiéhezett ittas emberek járnak errefelé. Régen még olyanokat voltak, tisztán emlékszem, hogy pár száz éve még az mehetett be aki akart, ha tudott fizetni, és nekünk nőknek semmi választásunk nem volt, el kellett fogadni, hogy igen, akkor most megadjuk magunkat, mert a férfi szava szent. Sosem volt ez így, persze vannak felettünk álló férfiak, de nők is, csak ezt senki sem hiszi el, mindenki hagyja, hogy az agyát irányítsák, hogy megmondják milyen lehet és milyen nem. A mai napig szeretnek minket behelyezni egy olyan sémába, amit felettünk állók alkotnak, de az biztos, hogy az én helyzetemben erről szó sincs. Azért vagyok itt ezen a helyen, mert vágyom erre, és megakarom ismerni ezt a fajta életet is, ha már eleget tanultam eddigi életemben, na meg tapasztaltam is.
Egy tekintet megragadja az enyémet. Engem néz, tekintete csak úgy bizsergeti bőrömet felpezsdíti véremet, érzem, ahogy száguldozik ereimben, életet lehelve minden kis testrészembe a lábujjaimtól kezdve az utolsó hajszálam végéig. Éles sóhajjal engedem ki az eddig bent tartott levegőt, majd könnyed léptekkel indulok meg az égető tekintet irányába, ami még most is vonz, mint valami mágnes és a fejemet adnám rá, hogy ő nem egy gyenge kis ember. Biztos, hogy nem, már csak ki kell derítenem minden mást míg el nem jutunk a végpontig, ahol szépen elválnak útjaink.
Nem kell sokat játszanom neki magamat, kuncogni, mint valami könnyen kapható utcalány, amilyen itt mindenki, pedig nem vagyok az. Egy rossz mozdulatot tesz és vége van mindennek, nem csak az aktusnak, hanem neki is. De mégis elvonulok vele, hátra, ahol senki sincs, csak mi ketten, és elborult tekintettel, homályosan érzékelem, teste közelségét, érintése gyengédségét. Legalábbis egy darabig, mert ez a gyengédség nem tart sokáig. Minden mozdulat pillanatok alatt válik egyre hevesebbé, ajkaimat harapja, majd nyakamat, érzem, hogy a vér lassan buggyan ki, majd folyik végig a nyakamon. A szenvedély csak úgy áramlik belőlünk, de aztán megjelenik egy másik páros, a vámpír pedig, aki addig a vérem kóstolgatta szinte elrohan, bennem pedig csak elegyedik a vágy és a hiányérzet, de ezt többet nem hagyom.
a múlt az életed fontos része, ne azt bánd, hogy mi történt, csak az időt, amit elpazaroltál
2002. Május 29.
- Gyerünk lányok, piramis alakba fel! - kiállt fel hangosan az egyik lány, aki mindenki előtt áll és osztogatja az instrukciókat, amikkel irányítja a többieket, akik persze minden ellenkezés nélkül meg is teszik ezt. Sosem értettem, hogy mi a jó ebben, hogy egymás izzadt testét emelgetik, meg rázzák a feneküket a közönségnek, akik ezt még hatalmas tapsviharral is ünnepelik. Mondjuk nem is nekem kell értenem és szeretnem, hiszen csak azért jöttem, hogy magammal vigyem azt a szőkeséget, aki a piramis egyik oldalát tartja. Szinte a megtestesült gonosz az a lány, de mégis évek óta ő a legjobb játszópartnerem, de ki is élvezi, hogy mennyire fiatalnak néz ki. Ő az a fajta démon, amilyennek elképzelik őket, csak gondolkodásmódja tér el egy kicsit a többiekétől, hiszen nagyon gyerekesen fogja fel az életet. Neki egy ember élet semmi, olyan, mintha csak egy hangyát taposna el valaki, jelentéktelen és haszontalan, csak egy homokszem a nagy sivatagban.
Ezt most is bizonyítja, mert amint meglát engem kimozdul a piramis alól, így az egész borul, látom, ahogy az emberek kétségbeesetten kalimpálnak segítséget várva, de senki sem nyúl értük, senki sem segít rajtuk utolsó sikolyuk betölti a levegőt, és még sokáig visszhangzik a fejem, csontjuk halk, de mégis észlelhető reccsenésével együtt. Zene füleimnek, karomon a szőr feláll, de tudom, hogy most már nem élek a szenvedés hangjaival, már rég nem, megkomolyodtam, ez pedig már így marad.
- Olyan jól cseng, nem igaz? - kérdezi a szőke lány, vörös ajkai hatalmas mosolyra húzódva engedik el ezeket a szavakat. Mindig is csodáltam szépségét és kegyetlenségét, hogyha korábban vele találkozom, és nem azzal a másikkal, lehet még most is olyan lennék, mint ő, és sokkal többet szórakozhatnánk együtt, a műfüvet beszínező vörös vértócsákat figyelve, és még talán abban hemperegve élveznénk ki azt, amit a másik tud nyújtani. Talán. Én inkább most valami komolyabb dologban szeretnék részt venni, Amszterdamban meg is találtam, már csak azt kellene valahogy elmondanom ennek a szépségnek, hogy magára hagyom. Remélem nem úgy végzem, mint szegény pomponlányok.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Mágus

Male ♌ Posts : 84
♌ Join date : 2015. Aug. 19.
♌ Age : 29
♌ Tartózkodási hely : *St. Rafael
♌ Humor : *LEGEN...wait for it...DARY!

TémanyitásTárgy: Re: arabelle || 100%   Hétf. Szept. 07, 2015 11:30 pm

Accepted!




szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós
Na jó, most jön el az a pillanat, mikor azt mondom magamnak, hogy "szúúúúszáááá", és igyekszem félretenni useres énemet.
Szóval kezdjük az elején. Szép, letisztult előtörténetet alkottál, ami nagyon, de nagyon tetszett. Igazi kis szado-mazo hölgyemény, szóval elég szimpatikus, bár lehet, hogy csak én vagyok ilyen elfuserált.  confused A kinézet leírásával és a jellemmel nem volt probléma, sőt az utóbbi igencsak elnyerte tetszésemet, mint azt az imént kifejtettem. A szerepjátékos példát jól fogalmaztad meg.. Mit jól... Szinte profin! Kíváncsi vagyok, mi volt az a titokzatos vámpír Shocked Meg arra is, hogy ki volt az a lány, és mért hagyod ott, ésésésés... szóval mindenre. Szaladj a játéktérre, hogy aztán majd elrabolhassalak egy játékra!  
szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós szemöldök vonogatós





Science is magic that works.
I don't know what to think about magic and fairy tales.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://theycomefirst.hungarianforum.com/
 
arabelle || 100%
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
❝ B L O O D and L O Y A L T Y :: Archívum :: Zárt részleg :: Régi előtörténetek-