Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
tell me a story!
who's here?
show your face
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (32 fő) Szomb. Dec. 23, 2017 7:44 pm-kor volt itt.
latest posts
got an answer?
•• Ioles Mayfield, the second
írta: Ioles Mayfield
Pént. Feb. 23, 2018 5:45 am
•• Rudolf & Anita
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 10:01 pm
•• Ötletem van!
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 9:05 pm
•• dr. Kai Clemons & Leith
írta: Kai Clemons
Kedd Feb. 20, 2018 8:58 pm
•• Ariana & Lilith
írta: Lilith
Kedd Feb. 20, 2018 7:59 pm
•• Játékostárs kereső
írta: Theo Holst
Szer. Feb. 14, 2018 2:15 pm
•• Chicago Guilty
Vendég
Hétf. Feb. 12, 2018 7:47 am
•• Első pillantás
írta: Theo Holst
Csüt. Feb. 08, 2018 4:07 pm

Share | 
 

 The Karma isn't simple

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet



dear cupcake, call me by my name
avatar

Vérfarkas

Female ♌ Posts : 19
♌ Join date : 2015. Sep. 06.
♌ Tartózkodási hely : † Everywhere †
♌ Foglalkozás : † Nurse †
♌ Humor : † Scorching †

TémanyitásTárgy: The Karma isn't simple    Vas. Szept. 06, 2015 9:27 pm

Karma Delight


21
Oregon
Vérfarkas
Egészséges
Hetero
Ápoló
Egyedülálló
Holland Roden
kinézet
Mint jámbor bárány bőrébe bújt farkast, úgy nevezd nevén. Mint bimbózó, tövises rózsaszálat, cirógasd könnyedén. Mint hurrikán belsejében, végy mély lélegzetet, mert ha őt meglátod, elárul a szemed. Csalóka látványt nyújt angyali külseje, smaragd szín villanó tekintete, porcelán bőrén rózsaként nyíló pírja, mellkasára omló eper-szőke haja, s mindennek a tetejében, mint ragyogó korona, úgy ragyog fel az ő legszebb mosolya. Csupán egyetlen heg éktelenkedik rajt', egy csuklóján lévő vágás nyoma, melyet karkötővel takar.
Megtévesztőnek hat törékeny megjelenése, mint lágy szellőben táncoló könnyű tollpihe, filigrán alkata az edzésektől izmos, formás és nőies, s nem is sejtené az ember, de pont ettől olyan veszélyes. Tartása feszes, egyenes, mint a kecses pillangóké, mozgása ruganyos, precíz, mégis könnyed és légies, mint egy nagy ragadozóé. Öltözéke színes, a nőies, néha kihívó vonalat követi, melyhez passzolóan ékszereit, s sminkjét viseli. Viselete olyan, mint virágnak a szirmai, káprázatos látványt kölcsönözve neki.
jellem
Ugye milyen gyönyörű, milyen érzéki? De mint minden, úgy eme bimbózó szépségben is rejlik valami.
Az igazi megközelíthetetlen, birtokolhatatlan, vad szabadság, olyan ő, mint a kertek legszebb rózsaszála, gyönyörű, fenséges, de éppen olyan tövises. Rendíthetetlenül állja az élet próbáit, ő nem törik meg, nem hervad el, nincs semmi, ami porba tiporhatná virágzását. Erős, kiforrott jellem, megrendíthetetlen elvekkel és lélekkel. Mindenről meg van a maga véleménye és nem fél hangoztatni azt, ha kell. Sajátos módon szemléli a világot; nem hisz a jóban, szerinte csak a rossz és az annál is rosszabb létezik, aktuális nézőpont kérdése csupán, hogy melyik a melyik.
Alapjáraton békeszerető, ha teheti, elkerüli a felesleges összetűzéseket, már csak azért is, mert ismeri saját magát és tudja, mennyire bele tud gyalogolni más lelki világába, méghozzá a legkisebb lelkifurdalás nélkül. Azonban ha sikerül mégis belekevernie magát valamibe, csípős nyelvét ostorként csattogtatja másokon. Szavainál pedig talán csak az öklei ütnek keményebbet, ha úgy hozza a helyzet.
Mint azt említettem, békeszerető és roppant higgadt személyiség, van benne valami vadság, mely egész lényét átjárja, ennek hála, valahogy isten adta tehetsége, hogy úgy vonzza a bajt, mint mágnes a fémet. Ilyenkor kicsit megváltozik a természete, s bár, továbbra is hideg fejjel gondolkozik, minden lépését jól megfontolva, nagyon is élvezi, hogy lubickolhat a bonyodalmakban. Szereti a kihívásokat, a veszélyeket, ahogy az adrenalin végigszáguld az ereiben, ennek ellenére nem ő keresi a bajt, hanem az talál ő rá. Mégis, ha teheti, inkább megpróbálja békés módon intézni az ügyeit, ha pedig ez nem megy, akkor nem rest keményen odatenni magát.
Az élet - bár még fiatal - keménnyé edzette, a sötét folt a múltjában alapjaiban megrengette.
Van benne egy bizonyos kettősség, ami egyszerre teszi őt gyengéddé, sebezhetővé, és egy rideg, zabolázatlan vaddá.
A modorán is van mit csiszolni, ugyanis pimaszságát, szurkálódó megjegyzéseit néha elég nehéz kezelni.
Olyan ő, mint az érem két oldala; csak a szerencsén múlik, hogy melyik felével találkozunk össze.

szerepjátékos példa
St. Rafael… átkozott egy hely, annyi szent. Minden pontjáról az őrület összetéveszthetetlen jeleibe ütköztem, akárhányszor csak átléptem az intézet kapuját. Összeszorult a gyomrom, ha csak arra gondoltam milyen lehet azok számára a létezés, akiknek minden egyes napjukat ide bezárva kellett tölteniük. Sokszor eltűnődtem már rajta, vajon hogy bír a többi orvos és ápoló - a betegek hozzátartozóiról nem is beszélve - nyugodtak és összeszedettek maradni egy ilyen nyomasztó helyen? Na és a betegek? Ők voltak a legrosszabbak az egészben. Szegény, megháborodott lelkek, akiknek egy része szüntelen vágyott a gyógyulásra, egy másik pedig azt sem tudta magáról, hogy beteg, a maradékot pedig ez az egész nem is érdekelte. Lenyűgözött és elborzasztott egyszerre ezeknek a „bentlakóknak” a látványa...  Én pedig nem akartam mást, csak segíteni rajtuk.
Persze, ápolóként a kezeim meg voltak kötve, nem tehettem túl sok mindent értük azon kívül, hogy mindennap beadagoltam nekik a kellő gyógyszer adagot, tiszta ruhákat és ágyneműt vittem nekik, néha pedig elbeszélgettem velük. A legtöbb beteg ilyenkor mindig szívesen fogadott, azt hiszem, ha tudták, hogy én jövök, úgy hihették tényleg van esélyük a gyógyulásra. Néha bíztattam is őket. Elmondtam nekik, hogy a gyógyszer segít, még ha nem is látványosan, de ez is csak egy lépés volt a gyógyulásuk irányába. Nem tudom, hogy hittek-e ebben vagy sem, de a tekintetüket látva, abban egészen biztos voltam, ha a gyógyszerekben nem is, de bennem hittek. Más betegek pedig éppen hogy rossz karmának tartották a jelenlétemet, ők ellenkeztek és rosszabb esetben csinálták a cirkuszt. Én pedig éppen ettől az egésztől úgy éreztem, hogy kicsit felelős voltam mindnyájukért.  S bárki, bármit mondjon, lehet, hogy lépten-nyomon utánam járt a baj, de a munkámban nagyon is elhivatott voltam. Ezért is igyekeztem a lehető legjobban végezni a dolgomat. Bíztam benne, ha mással nem is, akkor a támogatásommal rásegíthetek az intézetben jelenlévő betegek gyógyulására, ennél többet ugyanis nem tehettem értük.  
A termek ismerős, fertőtlenítő és tisztaságszagú levegője kúszott az orromba, ahogy egyikből a másikba benyitogattam és a bent lévő betegeknek a kellő gyógyszeradagot beadtam. Gyógyszert adagolni, olyan, mint cukorkát osztani kisgyerekek között. Minden beteg várta már, voltak, akik türelmetlenül előre tolakodtak a nekik kijáró adagjukért, s akadtak, akik inkább csendesen a háttérbe szorulva megvárták, míg sorra kerültek. Sosem értettem mi volt ez a nagy felhajtás a betegek között, amikor gyógyszerosztásra került a sor. Néhányan úgy viselkedtek, mint a megvadult állatok és csörtettek előre az adagjukért, megint mások pedig a sarokba húzódtak minél jobban elhúzva azt a pillanatot, mikor le kell nyelniük a bogyókat. S persze, itt is akadtak olyanok, akik egyáltalán nem kívánták a pirulákat és mindent megtettek azért, hogy ne is kelljen őket bevenniük.
Oda sem figyelve, a gondolataimban elmerengve nyitottam be a következő ajtón. Lélekben már felkészültem rá, hogy újabb őrületben forgó szempárokkal találom majd szembe magamat, de nem így történt.
A baj – mint azt említettem, folyton a nyomomban járt – itt is megtalált. Múltam egyik sötét árnya a szoba közepén állt, s villantotta rám torz vigyorát. Őrült fényben izzó szemeit rajtam legeltette, közben ismerős dallamot dúdolgatott. Egy altatódalt, amit egy évekkel ezelőtt még az én fülembe suttogott. Libabőrös lettem ettől a hangtól és megrohamoztak az emlékek. Őrült! – sikoltotta mélyen bennem valami. Eddig is úgy gondoltam, hogy ez az alak őrült, de most, hogy itt áll előttem, mint az elmegyógyintézet egyik betege… már nem voltak kétségeim.
Az izmaim futásra készen megfeszültek és én úgy lőttem ki a teremből, mintha soha ott sem lettem volna. Mögöttem az ajtó zárja a helyére kattant, ezzel egy időben az ajtó mögül nevetés harsant…
Itt volt. Visszajött értem.
Azt hiszem ez az igazi rossz karma...






❤️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Mágus

Male ♌ Posts : 84
♌ Join date : 2015. Aug. 19.
♌ Age : 29
♌ Tartózkodási hely : *St. Rafael
♌ Humor : *LEGEN...wait for it...DARY!

TémanyitásTárgy: Re: The Karma isn't simple    Pént. Szept. 11, 2015 12:01 am

Accepted!




Tudod, angyalként megmelengeti szívemet, mikor azt látom, hogy valaki ennyire elhivatott a munkája és a betegei iránt. Ezúton hadd köszönjem meg az intézet falai között töltött munkádat. Másfelől viszont rátérnék az előtörténeted egészére. Mívesen játszol a szavakkal, ez tetszik. Ritka igényes leírást alkottál mind külsődről, mind belsődről, az eper-szőke kifejezés pedig külön tetszett, mert ritkán látni. Általában mindenki elintézi annyival, hogy "vörös". Az szjp rész vége titokzatos, rejtélyes és homály fedi. Igazán elgondolkoztam, ki lehetett az az alak, akitől ennyire inadba szállt a vér, s remélem játékaid során kiderül majd.
Amondó vagyok, hogy szaladj foglalózni, és játszani, mert nincs más választásom, minthogy elfogadjalak. Köszönöm az igényes előtörténetet.  Marciel  




Science is magic that works.
I don't know what to think about magic and fairy tales.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://theycomefirst.hungarianforum.com/
 
The Karma isn't simple
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
❝ B L O O D and L O Y A L T Y :: Archívum :: Zárt részleg :: Régi előtörténetek-