Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
 

 Barbelo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet



dear cupcake, call me by my name
Barbelo
Barbelo

Démon

nő ♌ Posts : 3
♌ Join date : 2015. Sep. 06.
♌ Tartózkodási hely : i'll be the actress starring in your bad dreams
♌ Foglalkozás : just chillin', killin', ya know
♌ Humor : sarcasm; because beating the shit out of people is illegal.

TémanyitásTárgy: Barbelo   Barbelo EmptyVas. Szept. 06, 2015 12:21 pm

Barbelo


kortalan
a pokol hetedik bugyra
démon
én vagyok a probléma
biszexuális
kívülálló
mindenkié, és senkié
Lana Del Rey
kinézet
Azt már első ránézésre is megállapíthatod, hogy aránylag magas vagyok, ha tudni akarod, pontosan 169cm. Karcsú vagyok, csak ott domborodok, ahol kell.
A hajam, bőröm és szemem tökéletes kontrasztban állnak. Hajam rézbarna, vöröses árnyalatú, hosszú és enyhén hullámos. Bőröm hófehér, hibátlan, akár a márvány. Szemem oliva zöld, és az egész világot láthatod benne örvényleni - a tomboló tengert, a dühöngő viharokat, és a vad őserdőket idéző, nagyon is élő lüktetést.
Többnyire nőiesen öltözködöm: kedvelem a lenge blúzokat, a szoknyákat, a magas sarkúakat, a ruhákat; az egyszerű, letisztult elegancia híve vagyok, még úgy is, hogy szeretek sokat mutatni magamból. Mint a legtöbb nő, én is szeretem az ékszereket, főleg a különböző ékkövekért vagyok oda, és az egyéb kiegészítőket. Kedvelem a szőrmét, és a letűnt korok divatját.
Hat tetoválás díszíti a testemet és rengeteget dohányzok.
jellem
Határozott vagyok, törekvő, törtető és céltudatos. Tudom, hogy mit akarok, mikor akarom, hogyan akarom, hol akarom – általában mindent, itt és most azonnal. Mindig szilárd álláspontra helyezkedek, és nem engedem, hogy mások döntsenek helyettem.
Két lábbal állok a földön és mozdíthatatlan vagyok. Ha valamit a fejembe vettem, arról nem lehet lebeszélni, hiszen én pontosan tudom, hogy mi a jó – nekem, nyilván. Ez a makacsság gyakran csökönyösségbe és önfejűségbe csap át, nem mérlegelem a lehetőségeket, amiket mások ajánlanak fel nekem. Száraz, hűvös és részrehajló vagyok. Saját terveimen és gondolataimon kívül nem érdekel senki és semmi.
Ismerem önmagamat, ismerem a világot, hiszen az idők kezdete óta rontom a levegőjét, és könnyen kiismerem az egyszerű, barbár, bugyuta, balfasz embereket is. Vérlázítóan lenéző a viselkedésem, a modorom velük szemben – and I’m not sorry. Nem köntörfalazok, bárkinek a képébe mondom, amit gondolok. Néha nyers vagyok, és durva, káromkodok; minden esetre nem kíméllek, hiszen könnyen kiismertelek már rég, így pontosan tudom, hogy mik a gyenge pontjaid, és természetesen ott foglak megütni - képletesen, vagy ténylegesen -, ahol a legjobban fáj. Közönyös és gúnyos vagyok. Mélységes megvetéssel tekintek az emberi társadalomra, magára a fajra, és csupán eldobható, pótolható játékszernek tekintek minden férfit, nőt és gyermeket egyaránt.
A rám jellemző nyíltsággal könnyen konfrontálódok. Nem szeretek ugyanis meghunyászkodni, egyenes gerinccel kiállok az elveim mellett. Számomra a helyes magatartásnál fontosabb, hogy valamit elvégezzek, a terveimet valóra váltsam. Ezért - céljaim elérése érdekében – nyugodt szívvel és lélekkel válogatok a széles skálán mozgó eszközeim-, és lehetőségeim közül, valamint magasról teszek a szabályokra, és a törvényekre egyaránt – nem beszélve az emberekről, haha. E szólásmondással: 'A cél szentesíti az eszközt' - teljes mértékben egyetértek.
Pontosan tudom, kinek, mit és hogyan kell mondanom; könnyű szerrel az ujjam köré csavarlak, ha éppen úgy tartja kedvem, vagy egyszerűen rád van szükségem ilyen-olyan apropóból a mocskos terveimhez. Ilyenkor egy teljesen más arcomat mutatom, mint, amilyen egyébként vagyok: bájos, már-már kedves és elbűvölő énem lép előtérbe. A fejemben persze a válogatott módszereim egyikével már rég megöltelek – with love.
Gondolkodásom világos, mert a tevékenységemnek mindig élesen körülhatárolt célja van, amit el is akarok érni. Mivel jó a megfigyelőképességem, nyilvánvalóan helyesen ítélem meg az embereket és a helyzeteket. Ez a képességem is teljesen praktikus célt szolgál: ha valaki iránt érdeklődök és megfigyelem, biztosan nem – vagy csak nagyon ritkán - az emberi kapcsolat érdekében teszem. Az így nyert ismereteket sokkal inkább saját előnyömre használom fel, hogy a saját malmomra hajtsam a vizet.
Cselekvésre vagyok beállítva, egy pillanat alatt átlátom a helyzetet. Azonnal tudom, mit-, és hogyan kell cselekedni, vagy mondani. Gyors felfogóképességem inkább az intuíciónak-, semmint megfontolásnak az eredménye. Mintha egész lényem érezné, mit kell abban a pillanatban tenni.
Bármilyen váratlan eseménnyel kerüljek szembe, egy pillanat alatt éber vagyok, és arra állítódok be, hogy megtaláljam a módját, hogyan lehetek ura a helyzetnek – irányítás mániás vagyok, domináns személyiség, akinek lehetetlen ellent mondani. Ha a szorongatott helyzetből csak egyetlen kiút is van, én biztosan meglátom azt. A veszélyek nem ijesztenek meg, hovatovább sokkal inkább vonzóan hatnak rám. Számomra a biztos, egyenletes köznapi élet elviselhetetlen. Valósággal keresem a bajt – és, ha nem találok, hát megteremtem én a káoszt, amire úgy vágyok.
Csak a rajongó szerelmet ismerem.
Sajnos óriási odaadással viseltetek Lucifer iránt. Már-már istenítem Őt.
Dinamizmusomat heves, tartós, mély érzelmek táplálják. Indulataim olykor könnyen elragadnak. Személyiségem izzása a körülöttem élők szempontjából egyaránt lehet vonzó és taszító is.
Féktelen, eszelős, megzabolázhatatlan és erős-, meghajlíthatatlan, megtörhetetlen, betörhetetlen jellem vagyok.

szerepjátékos példa

'Tears aren't a woman's only weapon. The best one's between your legs.'

Voltak azok a bizonyos 1900-as évek. A huszadik század ékszeres doboza. Az érem egyik oldala. A fényűzés, a ragyogás, a pompa korszaka. Amikor a férfiak még gentlmenek voltak, a nők pedig igyekeztek úgy viselkedni, mint a hölgyek – micsoda színjáték volt már akkor is! Ott voltak azok a csodás-, még újnak számító autó mobilok, és a mára már vintage-nak minősülő ruhaköltemények. Az írógép, és a zene – a valódi szerelem.
Éjszakai mulatók, tánclokálok és bordélyok. Az érem másik oldala. Az éjjeli élvezetek birodalma, ahol a gazdagok az alvilág ifjú, szép virágaival játszanak. A világban tombolt a bohém forradalmak kora, annak az esztendőnek a forró nyara lassan és lustán fordult őszbe, amit hirtelen egy fagyos, fehér villanással a tél váltott fel.
Jöjjön vissza velem egy kis időre a csodás blues és a charleston korszakába, és ismerje meg magát, az érmet, a huszadik századi, fagyos szelek fújta Chicagot.

1923 decembere.

Volt egy vonat és egy kis hó. Odakint a világot összerázták egy hógömbben, és én aznap viharba öltöztem. Én voltam az a bizonyos nő a sarkon. Tudom, hogy ismeri a fajtámat. Alabástrom bőrömre fekete ruha tapad, élesen lyuggatja át a jeges szél az anyagot, marna bőrömbe, ostromolná fehér, jégkristályból faragott nyílvesszőkkel. A nők megrökönyödnek, szörnyülködnek, ahogy rám néznek, de azért hiú féltékenységből végigmérnek, a lehető legalaposabban. A férfiak már az utca végéről kiszúrnak, és már méterekről megrogyasztom a térdüket. Legszívesebben térdre kényszeríteném az összeset. Imádnám.
Úgy ejtek foglyul egy szál cigarettát, vörösre festett ajkaim, és porcelánfehér fogaim közé, mint azt az ellenségeim lelkével teszem.
A vonat sebesen robogva, fagyosan csikorogva zakatol a síneken, a hídon, melynek tartópillérei csak úgy reszketnek, még jóval az után is, hogy a nehéz, tömör vas jármű tovahaladt már. Unottan támaszkodok neki a Black Pearl falának, még csak nem is imitálom, hogy fáznék, vagy rosszul érezném magam mélyen dekoltált, zavarba ejtően rövid ruhámban. Lusta pillantásokkal kémlelem a járókelő emberek arcát, figyelem minden mozdulatukat, elnézem a levegőben gomolygó leheletüket. Minden megváltozott, és mégis minden ugyanolyan, mint egy-, vagy kétszáz évvel ezelőtt.
A férfiak épp úgy megbámulnak egy formás combot, egy csodás alakot, egy szép arcot, mint régen. A nők épp úgy, féltékenyen húzzák közel magukhoz urukat, épp úgy marnak a kabát szövetébe, épp úgy vetnek rám fenyegető, már-már szikrázó pillantást, mintha csak az életükre törtem volna. Pedig még le sem szállt az éj, még nincs mitől félniük.
Ismerem az embereket. Túlságosan is jól. Behatóan, ha úgy tetszik. Végig éltem velük az évszázadokat, az ezredeket. Voltam feleség, anya, szerető. Voltam szajha, és voltam királynő. Voltam császárné, tolvaj, koldus, cigányasszony, ki képes kártyákból megjósolni a jövőt, a tenyerek vonásában olvasni, és gyógyírt kínál a fájdalmakra. Voltam harcos, vad és dacos, vagy lágy és alázatos. Hol elomló, hol hűvös, hol józan, gyenge és védtelen, hol nagyon is számító és ravasz.
A lábaim előtt emberek-, férfiak hevernek.

Voltam. És még leszek is.

- Ki a faszom az a nő a festményen? – vakkantja nekem a jólfésült, marcona férfi, a kanapén terpeszkedve. Egy tincs a homlokára hullt, baljában cigarettát tart két ujja között, olykor ajkához emeli a fehér halálrudat, de nem tüdőzi le a füstöt. Zakója kigombolva, nyakkendője meglazítva, a felső három gomb, a fehér ingen leszakadt. A nyakán vörös folt, mely lassan indul kékülésnek. Jobbjával a farkára markol, kissé feszeng. Keménynek akar tűnni.
- Ő – röpke pillantást vetek a festményre, a míves bronz keretben, a vörös tapétás falon. – Pandora. A görög mitológia szerint Zeusz olyan ajándékot akart küldeni Prométheusznak, és az emberiségnek, amit mindnyájan szeretni fognak, és észre sem veszik, hogy a saját szerencsétlenségüket ölelik benne. - magyarázom csevegő hangon. -Héphaisztosz, a kovácsmester, összegyúrt földet vízzel, és abból formált istennőkhöz hasonló szépséges alakot. Athéné pedig asszonyi munkára, mesteri szövésre-fonásra tanította. Aphrodité kedvességet, vágyat keltő szépséget öntött a fejére, míg Hermész ellátta mindenféle csalfasággal. Hamarosan szemérmes szűz alakját formálta ki az agyagból a sánta kovácsisten, Pallasz Athéné felövezte és kicsinosította. Aphrodité kísérői, a Khariszok, és Peithó, a rábeszélés istennője, aranyláncokat aggattak rá, a szép hajú Hórák tavaszi virágból font füzérrel díszítették fel. Hermész hazugságot, csábító szavakat és tolvaj szokásokat rejtett a keblébe, s ugyancsak ő, az istenek követe adott nevet is neki: Pandorának, azaz ’mindenki által megajándékozottnak’ nevezte el, mert az Olümposz minden lakója ajándékozott neki valamit. - magyarázom türelmesen, füstölőt gyújtva.
- Honnan van egy kurvának ilyesmire pénze? – mér végig, szinte lealacsonyító hangnemet megütve, lenéző pillantásokkal kísérve, kissé előre hajolva ültében, hogy a kristály hamutálba pöckölje a cigaretta hamvadó végét.
A képébe nevetek. Érzéssel. Nemes egyszerűséggel kinevetem.
- Hamis, akárcsak a gyöngysorom – hazudok szemrebbenés nélkül, miközben hanyag eleganciával vonom meg szép ívű vállamat, melyről már lecsúszott a fekete ruha pántja. – Itt, ebben a bordélyban, itt, Chicagoban, sőt, az egész világon nagyon kevés dolog az, aminek első blikkre tűnik. Ezt ne feledje – intem, mintha valamiféle szent, szűz picsa volnék, ő pedig mintha nem is negyvenkettő-, hanem hat éves lenne.
- De te igazi vagy, ugye?
- Mi lenne, ha nem lennék az? Mi lenne, ha csak egy illúzió volnék, egy szemfényvesztés? Illékony, füstös látomás? Mi lenne, mondja...?
– vonom fel egyik szép ívű szemöldökömet, a komódnak támaszkodva.
- Sokat fizettem ezért az éjszakáért, tudod?
- Tudom. És minden
kopp. – Egyes - kopp. – Dollárt - kopp. - Megérek.
Közelebb léptem a férfihez. A szoba csendjében jól kivehető minden egyes lélegzetvétele, minden szívdobbanása a fülemben visszhangzik. Hallom, amint vére az erei falát mossák, ostromolják. Érzem minden egyes kibaszott rezdülését. Érzem a pórusaiból áradó kéjes vágyat, mely megrészegít és szinte azonnal függésbe von.
Tetszik neki, amit lát. Hogyne tetszene?
Kezemért nyúl, közel húz magához, parázsló cigarettája bőrömet perzselné. Perzselné...
A vörös, bársonyhuzatos kanapéra térdelek.
- És a felesége? – zihálom.
- Leszarom - nyögi ajkaim közé, belenyal a számba. Tarkójába vájom körmeimet, behálózom, köré fonódok. Érzem, amint az életereje a bőröm alá kúszik. – Bűnbe viszel, asszony – oldja az övét, majd felhúzza a szoknyámat.
- Ön rossz ember, Mr. Dalton.
- A legrosszabb
oh, édes, majd rájössz...
Kielégülésig űzöm, és hajtom.
Hirtelen állok meg.
Azt mondják, a nők fegyvere a könny, és a méreg. Az alattomos, kígyóra emlékeztető módszerek legaljasabbika.
Én az emlékeibe szövődök, elméjét bontom. Egy érzés leszek. Az érzés leszek; a fejében, a szívében, a mellkasában, minden egyes kibaszott idegsejtjében. Egy álom. Egy szepszis. Megfertőzöm ép tudatát, házasságát, életét.
Én leszek az élete.
És, mielőtt beteljesedne sorsa, mielőtt a Pokolba kerülne, elvágom a torkát, vérében fürdök, szíve lüktetésére spriccel mellkasomra a vér, skarlát kelmeként borítja alabástrom bőrömet.
Rúzsomat, tusvonalamat igazítom, majd hajamba túrok, nemtörődöm mozdulattal szőrmekabátot kanyarítok vállamra, és összefogom magam előtt. Ügyet sem vetve a holttestre, mely hamarosan új életre kél, hogy a Fényhozót szolgálja, kilépek a szoba-, majd a bordély ajtaján, és az éjszakába veszek.
Lucifer elégedett lesz.

Én vagyok a Halál.
A Pokol harcos szukája.
Én vagyok Lucifer nőstényfarkasa.
Én vagyok Barbelo.




A hozzászólást Barbelo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 09, 2015 5:50 pm-kor.
Vissza az elejére Go down



dear cupcake, call me by my name
Mateo van Halen
Mateo van Halen

Mágus

Férfi ♌ Posts : 84
♌ Join date : 2015. Aug. 19.
♌ Age : 34
♌ Tartózkodási hely : *St. Rafael
♌ Humor : *LEGEN...wait for it...DARY!

TémanyitásTárgy: Re: Barbelo   Barbelo EmptySzer. Szept. 09, 2015 12:32 pm

Accepted!




Nem akarom hosszú szavakkal dicsérni a külsőd, és jellemed leírását, pedig csak ezt tudnám vele tenni. Ezért inkább rögtön rá is térnék a szjp részre, mert azzal vettél le igazán a lábamról. Tudom, nem ez volt a fő momentuma a dolognak, na de... Görög mitológia. Az ógörög mitológia, és vallásvilág a gyengém (s nem mellesleg userként mondhatni a vallásom), szóval nagyon meg kell dicsérjelek,mert belevetted egy pillanat erejéig. Köszönöm neked. Másfelől, ha ettől eltekintek, a leírásod alapján teljesen oda tudtam képzelni magam az utcára, vagy a szobába, és ez határozottan kellemes, tekintve hogy könyvet is olvastam már olyat, amibe egyszerűen képtelenség volt beleképzelnem magam. A tiéd viszont nem egy könyv, csak egy előtörténet, mégis kihoztad belőle ezt. Ha olyan lennék, aki nem számít mindenre, ami a végkifejletet illeti, megleptél volna azzal, hogy elvágtad a fickó torkát, de tekintve, hogy nem vagyok ilyen, te pedig egy démoni nőszemély vagy, cseppet sem lepődtem meg. Viszont köszönöm a vággyal, és erotikával fűtött apró részletek igényes megfogalmazását,és hogy nem írtál nekem pornó regényt, komolyan sokat jelent. Smile

Mindent összevetve tehát, menj,foglald le arcodat, és játssz a férfiakkal. (Meg felőlem akár a nőkkel is Very Happy )




Vissza az elejére Go down
https://theycomefirst.hungarianforum.com/
 
Barbelo
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
❝ B L O O D and L O Y A L T Y :: Régi előtörténetek-