dear cupcake, call me by my name † Vendég
| Tárgy: Michael Csüt. Szept. 17, 2015 8:36 am | |
| Michael | Örök a mennyek országa angyal semmi publikus biszexuális kívülálló egyedülálló Michael Fassbender |
kinézet Karakteres arcát pár szarkaláb a szeme alatt, és néhány ránc a homlokán teszi igazán azzá, akit ezen arc rejteni vél. Tekintete egyszerre sugározza magából azt a nyugtalanságot, amit a szívében hordoz, ellentmondva az egész lényéből sugárzó magabiztosságnak, amit még évezredekkel ezelőtt kapott Istentől, hogy jó vezetője lehessen seregeinek. És még ha a seregek el is vesztek, még ha már bukottként is jár a Földön, az a magabiztosság, és határozottság, ami egykoron sugárzott belőle, még ma sem kopott meg, csak kibővült. Kibővült a nyugtalansággal a tekintetében, és a feszültséggel, amit néha lénye sugároz. Alkatra nem sokat változott, még mindig magasan veri a társait magasság terén, súlya egészséges arányban van magasságával, és edzettségével. Mivel egy pillanatot nem hagyott ki, hogy karban tartsa testét, alkata bármikor harcra kész. És, bár egy futó pillantásra csak egy egyszerű harmincas-negyvenes éveit taposó férfinak tűnhet, ennél több rejlik benne. Már csak közelebbről megnézve is megragadhatja az ember tekintetét az a karizma, amit sugároz, és a hatást, amit pedig a közvetlen környezetéből kivált, talán a legjobban a megnyerő szóval lehetne leírni. Ha éppen öltönybe bújik, megszabadul erős borostájától tényleg megnyerő, és figyelemfelkeltő lesz. Viszont ez ritka a hétköznapokban. Tény, hogy a munkájából kifolyólag gyakran hord öltönyt, de ha szabadidejében találja az ember, meglepően lezser öltözéket láthat rajta. Egy kényelmes farmer, egy póló, vagy egy laza ing, és egy dzseki. Nem viszi túlzásba, de még így is egyfajta hangulat öleli körbe. Némiképpen enyhít a feszültségen ez az összkép, amit sugároz, könnyebben megközelíthetőnek tűnik, és sokkalta barátságosabbnak. jellem Düh, harag, csalódottság, és sok bűnös érzés lapul a lelke mélyén már lassan 200 éve. Akármennyire szeretne, nem tud megbocsájtani Istennek, amiért a bűnteleneknek is szenvednie kell. Árulásnak véli a döntést az angyalokkal szemben, akik hűségesen szolgálták. Úgy érzi lázadnia kell, dühöngenie, amiért a Földön ragadtak. Viszont a tiszta, igazságos és akaraterős angyali énje, aki kiérdemelte, hogy az Isten jobb keze legyen nem hagyja, hogy a sötét gondolatok eluralkodjanak az elméjén, így a két véglet között őrlődik már a bukás óta. Bűntudat és kétely, gyakran kergetik álmatlan éjszakákba a saját gondolatai, és mivel magának nem képes megbocsájtani a bűnös gondolatait, mások bátorításával, védelmezésével igyekszik vezekelni. Olykor, ha békés pillanatoknak örvendhet, szívesen éli meg a csend és a nyugalom ajándékát, ilyenkor szeret zenét hallgatni, motorozni, vagy akár elvegyülni az emberek között, és átadni magát a mindennapok pörgésének. Kissé ugyan néha eltávolodik a környezetétől, ennyi magányra szüksége van, hogy kordában tudja tartani a dühkitöréseket, amik néha elfajulnak, ha jogosnak érzi a büntetést, amit ki akar róni. A kegyelem, ami régen híressé tette, mára már megkopott, kevésbé érez sajnálatot a bűnbánók iránt, ám emberszeretete megmaradt. Ahogy továbbra is féli, és tiszteli Istent, még ha haragot is táplál iránta, úgy az embereket is szereti még mindig, figyelemmel kíséri a mindennapjaikat, megóvja őket a démonok csalfaságaitól, amennyire ereje engedi. Ezalatt a 200 év alatt láthatóan rengeteget változott. A jelleme kissé eltorzult, talán jogosan is, de amit érdemes változásként megemlíteni, az a szexuális beállítottsága. Ha hajdanán még volt bármilyen vonzalma is az ellenkező nem iránt - már pedig nem volt semlegesnek nevezhető -, mostanra ez kibővült. Amióta a Földre érkezett, elkezdett érdeklődni a saját nemének társasága iránt is, de a két évszázad során már lassan ez is megkopott, most pedig mintha frigiddé vált volna. Mintha elvesztette volna az érdeklődését mindkét nem irányába, vagy csak pillanatnyi szünet lenne?
szerepjátékos példa Hűvös esti szél fújt. Az épület tetejéről nézve a város zsongása a régi időkre emlékeztette, amikor ők maguk még csak a mennyekből, a távolból őrizték az emberek életét, nem jártak köztük. A nosztalgia szinte magával ragadta az angyalt, majdnem elfeledtetve vele, hogy miért is jött ma este. Széttárta kékesszürke szárnyait, egy lépést tett előre, majd levetette magát az épület tetejéről, hogy újra a magaslatokba emelkedhessen, onnét ellenőrizve a város békéjét. És bár üzenni próbált őrtársainak, olybá tűnik, a ma éjszaka csak az övé volt. Senki sem válaszolt neki. Egyedül maradt az önemésztő gondolataival, amik még az előző éjszakai álmatlanság utóhatásai voltak. Akármilyen fáradtnak is érezte magát, többször is körberepülte a várost, és így felülnézetből a város ragyogó fényei már majdhogynem jobban égették a retináját, mint az utcákat járva. Mégis, egyáltalán nem találta soknak, ez is mutatta számára a mulandó emberi élet fennhéjázó létét. Persze, nem haragudott meg ezért az emberekre, túl régóta ismerte már őket, túl régóta egyengette az útjaikat, hogy ezen fennakadjon. A Piros Lámpás Negyed előtt, egy sötétebb sikátorban szállt le. Nem állt szándékában ilyesfajta bűnös élvezeteknek átadni magát, ezek nem egyeztek erényeivel, a mai látogatása a megsokszorozódott démoni aktivitásnak köszönhető. Megigazította a felsőjét, óvatosan felmérte a hajnali sokaságot, majd, amint elvonult a részeg fiatalokból álló hangos társaság, ő is előlépett rejtekéből a szépen kivilágított utcákra, amik csak úgy ontották magukból a kéj vágykeltő érzetét. Talán nem is volt olyan feltűnő jelenség, sokféle ember vágyakozott a forró ölelésekre. Látszatra ő sem lehetett több - pedig sokkal többre tudja értékelni a tiszta érzelmektől fűtött estéket, mintsem az egy éjszakás kalandokat -, így könnyedén járt-kelt az emberi ingovány közepette, valami nem oda illő után kutatva. Mégis, mintha a mai este tényleg a magányról szólt volna. Könnyedén tette zsebre a kezét, a Piros Lámpás Negyedből kiérve azon gondolkozott, hogy tovább járja-e az éjszakát, Amszterdam bűnbarlangjait célba véve, vagy inkább hazatérjen, a rémálmai bölcsőjébe. A vakítóan fényes éjszakai utcák még harminc percnyi séta után sem adták meg számára a választ. Úgy érezte, mintha ezen az éjszakán nem lelné helyé a világban. Nem akarta Amszterdam utcáit járni, de az otthonának nevezett épületbe sem volt kedve visszatérni. Társaságra sem vágyott, úgy érezte, hogy ez az éjszaka számára a hontalanság éjszakája volt. Akármerre is nézett, idegen arcokat látott, egyikükben sem érezte azt a biztonságot keltő érzést, ami hajdanán oly' büszke és határozott angyallá tette. Befordult egy néptelen utcába, hogy ismét szélesre tárhassa kékesszürke szárnyait. Egy pillanatig kiélvezte, ahogyan a tollak vége súrolja a betont, majd a magasba emelve testét ismét kinyújtóznak. A gondolataiba révedve tette meg az utat az Új-templomig, és halkan szállt le az épület tetejére. Már a száműzetésük óta ez a kissé gótikus épület volt a kedvenc helye. Mindig úgy érezte, mintha ismét a Mennyekben lehetne, az igazi otthonában. Nem tudja miért, de az épületnek meg volt az a hangulata, amit egykoron Isten trónusa mellett is érzett: határozott, szigorú, de jót akaró. Ha rátör a honvágy, mindig ide jön, hogy enyhítse a fájdalmat, azzal, hogy ezt a kínzó érzést nosztalgiába fordítja át.
|
|
dear cupcake, call me by my name † Vérróka ♌ Posts : 48 ♌ Join date : 2014. Jun. 17. ♌ Age : 27 ♌ Tartózkodási hely : ₪ St. Rafael Elmegyógyintézet ♌ Foglalkozás : ₪ Reménytelen lelked ápolgatása ♌ Humor : ₪ Keserédes
| Tárgy: Re: Michael Hétf. Szept. 28, 2015 10:48 pm | |
| Accepted! Üdv az oldalunkon kedves Michael! Hadd szögezzem le, hogy már nagyon vártalak! Jó, igazából nincs angyal karakterem aki imádna téged vagy hasonlók, de ettől izgatott voltam, vajon mikor érkezik közénk még egy arkangyal. Tehát köszönetet kell mondanom neked, amiért őt hoztad nekünk! Ami igazán meglepett az előtörténeted egészében az biszexualitás volt. Kb. - ilyen fejjel olvastam tovább, ami nem jelent rosszat. Sőt! Jó, hogy legalább van egy angyal aki felvállalja mit érez és kik iránt vagy sem. Tetszik az írásstílusod, a szerepjátékos példa amit olvashattam és az a jellem amit kigondoltál a karakterhez. Igazából nem akarlak feltartani, a testvéreid már biztos, hogy nagyon várnak. Tehát irány a foglalók, utána keserítsd meg a démonok, plusz a többiek életét a benned megmaradt jósággal a játéktéren is! Jó játékot kívánok neked a Staff nevében! Ariana |
|