Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
tell me a story!
who's here?
show your face
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (32 fő) Szomb. Dec. 23, 2017 7:44 pm-kor volt itt.
latest posts
got an answer?
•• Játékostárs kereső
írta: Theo Holst
Szer. Feb. 14, 2018 2:15 pm
•• Chicago Guilty
Vendég
Hétf. Feb. 12, 2018 7:47 am
•• Első pillantás
írta: Theo Holst
Csüt. Feb. 08, 2018 4:07 pm
•• dr. Kai Clemons & Leith
írta: Leith Collins
Hétf. Jan. 29, 2018 10:28 pm
•• Strangers within Us
Vendég
Hétf. Jan. 29, 2018 9:37 pm
•• Ötletem van!
írta: Rudolf Sandvoort
Vas. Jan. 28, 2018 8:01 pm
•• Rudolf & Anita
írta: Rudolf Sandvoort
Vas. Jan. 28, 2018 7:32 pm
•• Seattleites
Vendég
Vas. Jan. 28, 2018 7:25 pm

Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozShare | 
 

 iason & lieke || tgif

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet



dear cupcake, call me by my name
avatar

Ember

Female ♌ Posts : 20
♌ Join date : 2017. Dec. 22.
♌ Age : 21
♌ Tartózkodási hely : † amsterdam
♌ Foglalkozás : † student
♌ Humor : † knock knock

TémanyitásTárgy: iason & lieke || tgif   Szomb. Dec. 23, 2017 11:25 pm


iason&&lieke


Nem is kérdés, hogy egy kocsmában a legjobb eltölteni a péntek estét. A problémáktól elzártan, egy barát társaságában. Iason és én ritkán hagyjuk ki, hogy ezt a nemes estét egymás és az alkohol köreiben töltsük. Megvannak a magunk kis szokásai és a kedvenc beülős helyeink is. Általában a Bloemers-ben kezdünk, ami az egyik legjobb és leghíresebb pub Amszterdamban, s ebből kifolyólag nem is a legolcsóbb. Ahogy a pia hatására épülünk le, úgy adjuk le az igényeinket is a kocsma választást illetőleg, hiszen sosem maradunk egy helyen. Járjuk a várost és mindenhol iszunk valamit, ami a legjobban megéri. Anyámék sosem boldogok, amikor szétcsapva megyek haza, de hát az se tetszik nekik, hogy egyszerű embernek adtak életet, akkor meg nem mindegy?
A Bloemers falának támaszkodva farkasszemmel figyelem az utcákat és várom, hogy Iason feltűnjön. Mindenhová hamarabb érek a kelletténél és még azokra is várok, akik pontosak szoktak lenni. Utálom ezt a tulajdonságom, mindig félek, hogy elkések, pedig nem. Már megtanulhattam volna, hogy nem jó ennyire időben elindulni. Az öcsém mindig csak nevet azon, hogy mennyire kapkodok, amikor készülődöm. Majd amikor idősebb lesz és többet eljár, ő is megtudja hogy milyen ez. Vagy szimplán pontos lesz vagy letojja magasról az egészet és késni fog. A várakozásnál még az is jobb.
Körülbelül huszonöt perc ácsorgás után feltűnik Iason vékony sziluettje a távolban. Ennek köszönhetően hirtelen ellököm magam a faltól és mosolyogva figyelem, ahogy egyre közelít felém az egyik legjobb barátom. Mikor már halló és látótávolságon belül van, mint valami félőrült ijesztő vigyorral a képemen kezdek integetni neki. Ha valami srác most ezt meglátná és eddig be akart volna próbálkozni nálam, akkor minden ilyen tervét ebben a szent percben elvetné.
- Hát szép jó estét neked kedves Iason – köszöntöm kedvesen és két puszit nyomok az arcára, mint minden találkozásnál. – Na és mi újság veled? Régen láttalak – kezdek el magyarázni. Mindig sokat beszélek, ha vele vagyok, hiszen előtte nem kell visszafognom magam és bátran mutathatom a valódi énem. Nincs is ennél jobb!
Előremegyek és otthonosan közlekedem a pubban, ahol szinte már törzsvendégeknek számítunk. A pulthoz megyek és kikérek két korsó sört kezdésnek. Régen nem szerettem ennek az italnak az ízét, de mostanra már egészen megkedveltem.
- Képzeld, most csak húsz perccel hamarabb értem ide – dicsekszem neki, mint egy félőrült, mikor leülünk a szokásos asztalunkhoz. – Az öcsémnek igaza van és vissza kellene fognom magam – kortyolok bele a sörömbe, amikor eszembe jut, hogy milyen bunkó vagyok.
- Aj bocsánat, hogy nem vártalak meg – húzom el a számat és megemelem a korsót. – Egészség!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Vérholló

Male ♌ Posts : 27
♌ Join date : 2017. Mar. 26.
♌ Age : 18
♌ Tartózkodási hely : × Amszterdam
♌ Foglalkozás : × kiváló kérdés
♌ Humor : × megkoronázatlan élességű

TémanyitásTárgy: Re: iason & lieke || tgif   Csüt. Jan. 11, 2018 8:50 pm

 Lieke & Iason



Ha békére vágytam, akkor azt sose a testvéreim mellett kerestem. Egyrészt mert ők túlságosan elvannak a saját bajaikkal és mindig alábecsülnek, mert ugye én vagyok a legkisebb és ezáltal okvetlen nekem kell a gyengének is lenni. De nem. Nem vagyok gyönge. Már elég nagy vagyok ahhoz, hogy elkezdjek harcolni velük azért a bizonyos elismerésért. Amit megérdemelnék. Tényleg. Csak az a gond, hogy ez a kisebb testvérek átka. Hogy a nagyobbak mindig lenézik őket vagy éppenséggel féltékenyek rájuk azért mert a szüleik jobban szeretik s, több mindent megadnak nekik. Ez persze csak az ők képzeletükben van így. Mert én nem látom, hogy a szüleink különbséget tennének közöttünk. Most kivételesen nem hazudtam nekik, hogy az egyik barátomat korrepetálom. Túl bénán hangzana, meg a végén még olyasmit feltételeznének, hogy elkezdtem komolyabban is tanulni. Csak a megfigyeléseimre alapozok. Ez minden. Ezt nekik is tudniuk kéne. Hiszen… Ők tanulnak is, nem az emlékezetükre hagyatkoztak, mint én és ezt nap, mint nap az orrom alá dörgölik. Tehát most direkt hergelem őket és tényleg elmondom, hogy Lieke-vel fogok találkozni. Azt persze nem kötöttem az orrukra, hogy Lieke-vel csak barátok vagyunk és tényleg jól megértjük egymást s, ne kezdjenek el semmiről se filozofálni. Direkt tettem úgy, mintha valóban többet jelentene ez a találkozás a lánnyal, mint eddig bárki mással.
Igazából többet is jelent. Mert ő nem röhög ki, ha netán elszólom magam és megemlítem milyen szárnyas károgó dögök a testvéreim. Szerintem az köt össze minket, hogy alábecsülnek mindkettőnket. Őt a szülei, engem a fivéreim. Így nem volt nehéz megtalálni vele a közös hangot. Ő meg persze, hogy örökbefogadott és azóta elválaszthatatlan házi kedvence vagyok aki ott gubbaszt az ablaka alatt és figyeli ha esetleg bajba lenne.
Na jó nem, azért ennyire nem rémes a helyzetünk, sose lennék a házi kedvence és nem is gubbasztok az ablaka alatt. Nem érek rá. Vagyis rá érnék, csak… Csak nincs efféle perverzióm. Minek leskelődjek? Utána? Pont utána?
Persze szépnek szép, ehhez semmi kétségem nem férhet. Mert azért nekem is van szemem, nem vagyok vak, csak nem vonzódom hozzá. Meg úgy őszintén szólva… Senkihez. Arra meg gondolni sem merek, hogy eddig hány síros szemű kislány haladt el mellettem, amikor valami olyasmit közöltem, nem vagyok beléjük szerelmes. Persze más szóval. De ugyanolyan nagy hatással, mintha legalábbis azt mondtam volna, hogy rondák. Egyikük sem volt az. Csak másokkal ellentétben én a saját boldogságomat is előnyben részesítem és akkor teszek valamit ha azt teljesen komolyan gondolom. Eddig még nem volt ilyesmire példa. Nem találtam meg azt a bizonyos Nagy Őt. Bizonyára nem született meg vagy a szokásos dolgok amit ilyenkor a lányok szoktak mondani egymásnak, annak érdekében, hogy vigasztalják egymást.
Lieke más volt. Őt imádtam, olyan volt mintha a soha meg nem kapott lánytestvér lenne a családunkban, vagyis csak számomra. Hivatalosan ugyanis nem mutattam be még a testvéreimnek. Talán nem is fogom. Szétszednék őt a kérdéseikkel. Amitől bevallom én érezném magam kényelmetlenül, nemhogy ő.
Visszatérve rá, siettem. Hogy időben odaérjek és ne a szokásos szöveget halljam tőle, hogy megint pontatlan vagyok. Persze ez sose bánt, tudom, hogy akármennyire is igyekezzek ő valahogy mindig megelőz és boldogan mosolyogva üdvözöl. Akárcsak most.
– Neked is hasonlóan varázslatos estét Lieke! – köszönök én is és nem félek a viszonzott puszik mellé még egy ölelést is megengedni magunknak. Most mégis mire számított? Iszonyatosan régen nem találkoztunk. Ezzel csak azt próbálom a tudtára adni, hogy tényleg hiányzott. Míg ő beszéddel addig én tettekkel közlöm vele a tényeket.
– Még élek, de van egy pár dolog amit el kell mondanom neked. De idekint… Idekint nem lehet. – próbálok halványan elmosolyodni, mintha valami állami titkot akarnék közölni vele, holott nem. Csak azt mennyire szerencsétlen vagyok. De az meg nem is olyan nagy titok.
Szeretem ha beszél. Addig ugyanis nem tűnik fel, hogy mennyire szeretek hallgatni és csak figyelni a szavaira. Persze sose hagynám, hogy monológ legyen a beszélgetése. Erre valóak a barátok. Hogy megértsék egymást és közbe szóljanak.
– Ne aggódj ilyesmin. Te így vagy jó ahogy vagy. – tényleg, ő talán nem látja, nem érzi ezt. De ez az igazság.
– Oh egészségedre! – koccintok. Valójában alig nyúltam még hozzá a sörhöz amit ő rendelt így elsőre kettőnknek. A megfigyelés rabja vagyok, mi tagadás.
– Veled amúgy minden rendben? – jut végül eszembe, hogy mennyire udvariatlan voltam és nem kérdeztem vissza, hogy mi van vele. De persze tudom, hogy ő kérdés nélkül is elmondta volna, ám így tényleg azt mutatom, hogy érdekel és nem csak kényszerből hallgatom végig a mondanivalóit mindig. Erről ugyanis szó sincs.


◤ szószám: jó kérdés ◤ notesz: köszönöm a türelmet  Smilecredit





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Ember

Female ♌ Posts : 20
♌ Join date : 2017. Dec. 22.
♌ Age : 21
♌ Tartózkodási hely : † amsterdam
♌ Foglalkozás : † student
♌ Humor : † knock knock

TémanyitásTárgy: Re: iason & lieke || tgif   Kedd Jan. 16, 2018 1:09 pm


iason&&lieke


Néha azt kívántam, hogy bárcsak én is azon jó kislányok sorát erősíteném, akik ilyenkor otthon ülnek, sorozatot néznek, olvasnak vagy ha nagyon ki akarnak rúgni a hámból, akkor elmennek vacsorázni, megisznak egy pohár pezsgőt vagy bort, majd elmennek moziba egy barátnőjükkel vagy a kiszemeltjükkel. Én ehelyett péntekenként lazábbra veszem a figurát. Körbejárom a gyönyörű Amszterdamot – na persze nem biciklin, mint a filmekben, mert az állapotomból kifolyólag csúnya sérüléseim lennének – és különböző kocsmákban, szórakozóhelyeken aljasodok le. Nem tudom, hogy ezt mennyire kell problémának felfogni vagy szimplán jófejségnek, hogy ha Iason nem jönne velem, akkor is mennék. Valószínűleg már az első helyen hozzácsapódnék valami menő társasághoz és velük kullognék tovább vagy ha nagyon jól kijövök velük és nem akarnak menni sehova, akkor még maradnék is. A lényeg a megfelelő alkohol bevitel és küzdelem a kiszáradás ellen.
Ezt még pár évvel ezelőtt a szüleim lázadásnak fogták fel, különösképpen nem is érdekelte őket, hogy hol részegedem le éppen csak ne hányjak otthon össze semmit. Azt gondolták mindez csak azért van, mert kilógok a sorból. A kezdetekben lehetett erre fogni, de mára már inkább azt mondanám, hogy élvezetből mozdulok ki. Amúgy sem számít, hogy mit csinálok. A családom körében én vagyok az utolsó élő személy, akivel foglalkozni akarnak. Egy parazita, aki elérte, hogy a família részese legyen.
A mosoly onnantól kezdve, hogy Iason megérkezik letörölhetetlen az arcomról. Nagyon örülök a srácnak, nem is tudok más embert, akivel ilyen jól kijövök.
- Na erre már kíváncsi vagyok! Nagyon titokzatos tetszik lenni ma este – nevetem el magam, s amikor már előttünk van a két korsó sör felhúzott szemöldökkel pillantok a srácra. – Hajrá, mondd – a kezemmel is mutogatok, ezzel azt jelezve, hogy siessen. Van az a mondás, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik. Nem hiszem, hogy helytálló lenne, hiszen akkor én már rég ráncos lennék és menni nem bírnék, hacsak már el nem temettek volna. Egészen apró koromtól mindig mindent tudni akartam, s ezáltal rengetegszer a szüleim agyára mentem. Apropó szüleim, már néhányszor elgondolkoztam rajta, hogy miért neveltek fel és nem dugtak egy árvaházba vagy raktak ki az utcára, ha ennyire utálnak. Talán ez a legnagyobb és legjelentőségesebb megválaszolatlan kérdés az életemben.
- Ha így gondolod, akkor ezt a sört most rád iszom – emelem fel a korsót és egy szuszra le is húzom a felét. Mindig ez volt, ha rólam volt szó. Egyszerűen a mai napig sem tudom mennyi a mérték, ha ivásról van szó. Úgy iszok minden alkoholt, mint a vizet, ami elég csúnya következményekkel tud járni.
- Persze, szokásos. Jaj képzeld, emlékszel arra a fekete hajú lányra, Femke-re, akiről a múltkor meséltem? Van egy közös óránk – próbálom feleleveníteni benne az emléket. Gyakran pletykálok másokról, megnyugtat és legalább addig is nem az én életemmel kell foglalkoznom. Jó módszer az elterelésre, talán még a legjobb is.



I'm a weirdo in my family,
but I bring color to everybody's life.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Vérholló

Male ♌ Posts : 27
♌ Join date : 2017. Mar. 26.
♌ Age : 18
♌ Tartózkodási hely : × Amszterdam
♌ Foglalkozás : × kiváló kérdés
♌ Humor : × megkoronázatlan élességű

TémanyitásTárgy: Re: iason & lieke || tgif   Pént. Jan. 19, 2018 3:30 pm

 Lieke & Iason



Nem mindenki lehet tökéletes. Nem mindenki születik zseninek. Nem mindenki elég erős arra, hogy elvégezzen egy bizonyos feladatot, ami fizikai erőfeszítést vesz, vagy inkább venne igénybe. Nem mindenki olyan, mint mi. Nem mindenki lehet a természetfeletti kategória büszke tagja, de halandóként még bármi lehet belőle. Őszintén egyszer még az is átfutott a gondolataimon, hogy esetleg… Nem. Teleholdkor igyekszek mindenkit elkerülni olyan messzire amennyire csak tudok. Bezárkózom a pincébe, legrosszabb esetben összetörök valamit amit nem kéne és így mindenki meg van óvva a rossz szándékú ösztönömtől, aki teremteni vágyna. Ám azt meg még én is tudom, hogy nem vagyok elég felkészült erre. A testvéreim ugyanis szükségtelennek érzik, hogy be zárkózzanak. Bezzeg én. Ez is csak ellenem szól. De teszek rá.
Őrülök, hogy egy jó kicsit sikerült elszabadulni otthonról és szokás szerint kirúgni a hámból vagy az én esetemben kalitkából kirepülni. Az otthoni befásultság sem valami jó. Az embereknek társaságra van szükségük. Nekem meg csak ez kell, egyedül nem hiszem, hogy elkezdenék bóklászni csak úgy. Vagy kiábrándításként iszogatni magányosan. De Lieke-vel ez már más. Teljesen más. Az emberek normálisnak gondolnak, nem válok szokatlanná, ha teljesen társaság mentesen rosszba keverném saját magam. Az embereknek feltűnne és azt hinnék, hogy csúnyán eltérek a szokásostól. Bár mondjuk ez olyan szempontból igaz, hogy egy kezemen meg tudom számolni hány barátnőm volt eddig. Mármint olyan, akivel hivatalosan is egy pár voltunk. Ez is csak addig tartott amíg rá nem ébredtem, hogy ez nem mehet így. Igazi érzések és érzelmek nélkül nem. Azt hiszem azóta mindenkit aki nem tetszik vagy látom, hogy nem illünk össze szépen elutasítok. Ez meg jobb annál, mintha hitegetnék valakit, csak ugye ezt első sorban senki sem veszi figyelembe. Senki.
– Szerelmes belém valaki, nem lenne baj az illetővel csak annyi, hogy nekem mostanában valahogy nincs elég szívem az ilyesmihez. Ezt meg nem igazán tudom hogyan értessem meg azzal a személlyel. Mert megbántani se szeretném, túlságosan hozzám nőt, de nem akarok tőle semmit. – a legfontosabb részt persze kihagytam. Hogy nem lányról van itt éppen szó, hanem a mostanában sokat emlegetett Theo-ról.
– Ez nagyon kedves tőled. – vigyorodom el, majd én is iszom a poharamból. Persze csöppet sem olyan mohóan mint ő. Ráérősen kortyolgatok. Úgy se száll egyhamar a fejembe. Sajnos.
– Őszintén szólva… – egy pillanatra behunyom a szemem, hátha jobban sikerül felidézni kiről lehet szó és Lieke mit mondhatott róla.
– Csak nem terhes lett? – én és a zagyva feltevéseim akkor ha éppen nem igen emlékszem arra melyik Femke-ről lehet szó s, a sok információ közül amit Lieke közölni szokott, most éppenséggel pont melyik talál ide.
– Vagy kiderült, hogy nagyon béna az órán és nem is olyan okos, mint mondja meg mutatja magát? – pletykálok, persze. Én vagyok az élő megtestesítője annak, hogy a férfiak sokkal jobban szeretnek pletykálni mint a nők. De ez még nem bizonyított tény, ám megesett már, hogy mi sokkal közlékenyebbek voltunk akár a téves információval kapcsolatban akár a valódival szemben is.

◤ szószám: jó kérdés ◤ notesz: köszönöm a türelmet  Smilecredit





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Ember

Female ♌ Posts : 20
♌ Join date : 2017. Dec. 22.
♌ Age : 21
♌ Tartózkodási hely : † amsterdam
♌ Foglalkozás : † student
♌ Humor : † knock knock

TémanyitásTárgy: Re: iason & lieke || tgif   Kedd Jan. 23, 2018 6:32 pm


iason&&lieke


Most úgy érzem magam mintha nem is a saját bőrömben lennék. Többnyire csak lázadok, ami elég nagy gond, hiszen már nem vagyok tinédzser és rég be kellett volna nőnie a fejem lágyának, de úgy tűnik, hogy egy mágus család sarjaként ez nem feltétlenül következik be az ember huszonegyedik életévére. Teljesen éretlennek tartom magam sok tekintetben, de nem tudok mit tenni és őszintén nem is akarok. A testem szinte ellenkezik az ellen, hogy felnőjek és normálisan viselkedjek. Örök lázadó vagyok, de nem zavar. Tartsanak akármilyen gyerekesnek, engem az sem fog érdekelni. Lassan már kezdem azt hinni, hogy még az édes öcsikém is érettebb nálam. Talán van is benne valami, ő annyira különleges és ezt nem csak elfogultságból mondom. Valóban így gondolom.
Elmélyülten hallgatom Iason szavait és sóhajtok egy kicsit. Még sosem voltam szerelmes, így nem tudom, hogy mit válaszolhatnék, de minden agysejtem megmozgatom annak érdekében, hogy egy normális választ tudjak kinyögni. Megpróbálok olyan bölcsen hangzani, ahogy a filmekben szoktak, aztán majd meglátjuk, hogy mennyire válik be.
- Egy kicsit sem imponál neked a dolog? – kérdezem hirtelen zavartan, aztán ezzel el is illan az a látszat, hogy bölcs legyek. Mindegy, egye fene. – Én a helyedben élvezném a helyzetet, aztán lehet a végén még te is belészeretsz, ha meg nem akkor próbáld tapintatosan megmondani neki, hogy ez így nem fog működni, de hagyd a klisés szövegeket – mosolygok rá, s remélem, hogy ezzel eleget segítek. Nem vagyok a legjobb tanácsadó, sosem voltam jó mások vigasztalásában, de remélem ezúttal valamennyire sikerül olyan választ adnom, amilyet Iason elvár tőlem.
- Ma nagyon lassan iszod azt a söröd, csak nem nincs kedved az alkoholizáláshoz? – kérdezem összehúzott szemekkel, kissé fenyegető hangnemben, ám mégis poénkodva. Igazából engem az sem zavarna, ha most a srác közölné velem, hogy neki nincs kedve ma többet inni egy korsó sörnél és lerészegedni, én akkor is folytatnám. Ugyan már, mik azok a határok?
- Jaj nem, nem, nem – nevetem el magam. – De mivel látszólag fogalmad sincs arról, hogy kiről beszélek szerintem ezt inkább elengedem. Gondolom amúgy sem nagyon izgatnak a lányok az egyetemről. Főleg úgy, hogy egyáltalán nem is ismered őket és még arcokhoz sem tudod kötni a neveket – rántom meg a vállam és jóízűen elnevetem magam. Nem baj, van ilyen. Nem mindenkinek kell pletykásnak lennie attól, hogy én az vagyok.
Gyorsan lehúzom a maradék söröm és kérdően nézek Iason-re.
- Egy cigit? – kíváncsiskodom. Ugyan nem dohányzom, de amikor iszok mindig jólesik pár szálat elszívni. Ezen a rossz szokásomon most sem változtatok.



I'm a weirdo in my family,
but I bring color to everybody's life.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Vérholló

Male ♌ Posts : 27
♌ Join date : 2017. Mar. 26.
♌ Age : 18
♌ Tartózkodási hely : × Amszterdam
♌ Foglalkozás : × kiváló kérdés
♌ Humor : × megkoronázatlan élességű

TémanyitásTárgy: Re: iason & lieke || tgif   Szer. Jan. 24, 2018 10:07 pm

 Lieke & Iason



Minden okkal történik. Biztosan nem véletlenül bízok meg Lieke-ben és olyasmit is elmondok neki vagy legalábbis próbálok, amit másnak nem. Őszintén szólva nem tudom mikor kezdődött el ez a barátság dolog kettőnk között. De olyan, mintha mindig is mellette lettem volna az idők kezdete óta és még egy barát vagy barátnő se tudna minket elválasztani egymástól. Szerintem őket is ráncigálnánk magunkkal egészen addig, amíg a csapat össze nem szokik és meg nem kedvelik egymást. Ők dupla randinak neveznék a dolgot, mi meg simán a képükbe röhögnénk, hogy ugyan dehogy!
Ez persze nagyon messze van, én kétlem, hogy terebélyes családom lenne egyhamar. Így is az van persze, de saját családra gondoltam most.
– Én… Nem tudom. Ennyire nyíltan még azért senki sem közölte velem, hogy szerelmes lenne belém. Persze voltak már olyanok, akik próbálták a jelenlétükkel felvonni a figyelmem, de sose azt a választ kapták amit szerettek volna. Plusz ott van a csenevész családom is, akiknek különböző rossz tulajdonságuk van, amik elviselhetetlenek az ember számára. De ami mindegyikükben közös az az irányítás mánia. Nem fogadják el, ha valami nem aszerint történik amit ők kigondolnak. Ezért se nagyon keverem össze a családomat a barátaim társaságával se. Ott aztán tényleg káosz lenne. – elkezdenének arról mesélni, hogy milyen voltam kisgyerekként. Mi az amit szerettem és most nem szeretek, de magasról tagadtam ezt például az illető előtt s, azt hitte, hogy tényleg lelkes vagyok ha brokkolit ehetek sajttal. De amúgy nem. Valóban nem. Ám mégis megteszem egy vegetáriánusért, mert ilyen javíthatatlan eset vagyok.
– Oké, hagyni fogom a klisés szövegeket. – különben is észre vettem, hogy ez valakinél úgysem működik, sőt szerintem motiválja.
Elnevetem magam a kérdésére. Jó, nem tudtam megállni. Most mit tegyek? Ennyire béna lennék, hogy még egy korsó sört se tudjak csak szépen apránként meginni? Miben is reménykedek? Hogy jobb hatása lesz, ha kis adagokban iszogatok? Dehogy.
– Micsoda? Én? Ugyan! – azzal az erővel gyorsan lehúztam a maradékot.
– Csak tartogatom az erőmet. Hogy akarsz majd haza menni ha részegen kísérlek el? – gesztikulálok a kezemmel, hogy érti-e a lassúságom okát. Persze nem féltem őt. Tudom, hogy haza tud menni a saját lábán is, nincs vele baj. Részegen is simán haza talál. Én bizonyára nem. Inkább ott gubbasztanék egy fán valahol amíg kijózanodok és senkinek se tűnne fel, hogy nem mentem haza időben.
Mindig megesett már olyan, hogy véletlenszerűen gondoltam egyet és másnál aludtam, mert nem akartam haza menni és látni a többieket. Nem szóltam nekik, hogy ne várjanak ilyenkor, meg is lett az eredménye. De nem számított sosem.
– Még rá tudok keresni az ismerőseid között és megnézhetem kiről van szó. Akkor meg lesz egy arc amit névhez is köthetek. Meséld el nyugodtan amit akartál róla. – százwattos vigyort varázsolok az arcomra, mintha így akarnám kihízelegni tőle a sztorit.
– Jöhet! Kérsz mellé tűzet vagy van saját öngyújtód? – hülye kérdés, ha van cigije akkor biztos, hogy öngyújtója is lesz. Csak ugye aki előbb kérdez, mint logikusan gondolkodna, az úgy jár, mint én. De nem számít. Legalább nevet ezen egyet vagy sem. Ezt ő tudja.

◤ szószám: jó kérdés ◤ notesz:  Smilecredit





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: iason & lieke || tgif   

Vissza az elejére Go down
 
iason & lieke || tgif
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
❝ B L O O D and L O Y A L T Y :: Amszterdam :: Belváros :: Szórakozóhelyek-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához