Theo Holst

-Anya, apa…-kezdek bele nagy levegőt véve. –…meleg vagyok.

És így kezdődött életem vége, ami azóta sem tűnik úgy, mintha vége lenne? hogyha egyáltalán lehetséges ilyen. A szüleimmel korábban sem volt jó a viszonyom, de muszáj volt kimondanom, főleg, hogy már 12 éves korom óta titkolom és teljes tudatában vagyok az identitásomnak. Ez azonban életem legnagyobb döntése volt, hogy felvállaltam magam előttük, de már minden mindegy alapon a haveroknak is, meg mindenkinek simán elmondom, ha rákérdeznek és már nem is próbálok úgy beszélni, vagy viselkedni, hogy titkoljam, ki is vagyok igazából.
A nagy coming uot-om után még szarabb lett az életem, mint korábban. Eddig se nagyon bírtak a suliban, meg fura, különc embernek tartottak, de azóta még annál is inkább. A szüleim közölték, hogy ez nem az ő hibájuk, csak örökbe fogadtak, szóval minden hibát másra hárítanak, meg szerintük ez csak egy szeszély, manapság úgy sem menő heteronak lenni és majd kinövöm. Hát nem, 6 év alatt nem sikerült „kinőnöm”, pedig nagyon próbálkoztam.
Mikor először megbámultam egy csávót és beindultak a hormonok elég gáz volt és utána próbáltam elhitetni magammal, hogy ez nem történt meg és elkezdtem csajozni, de persze ez sem történt meg, illetve egyszer igen, de arról nem szeretnék beszélni. Borzasztó volt, mind a kettőnknek. Nekem főleg azért, mert már biztos voltam benne, hogy nem vagyok normális. Hogy beteg vagyok és végérvényesen is a saját nememhez vonzódok.
Szépen lassan kezdtem beletörődni, hogy én már bizony így maradok, sőt rátettem egy lapáttal és a vallomásom után rózsaszín, meg szivárványos dolgokban kezdtem járni, nekem már úgy is mindegy, legalább magamnak ne kelljen hazudnom.
Tehát viszonylag elég hamar, egy hét leforgása alatt a fejetetejére állt az életem. Végre kimondtam a legféltettebb titkomat, mire a szüleim közölték, hogy beteg vagyok, pszichológushoz is akartak küldeni és közölték velem, ha nem hagyok fel ezzel a hülyeséggel, akkor kitagadnak. De mivel nincs hova mennem, így kénytelen voltam eldobni magamtól a hé meleg vagyok életmódomat, mert az utcára nem szívesen kerülnék. Bár attól függetlenül, ha kérdezik, nem fogok hazudni. A kapcsolatom viszont már tényleg mindenkivel megromlott, haza is csak azért járok, mert muszáj és főleg kockulok a tanulás sem érdekel már.
És mikor azt hittem, hogy minden ismét nyugis lett és már a nem szüleim is kicsit lecsillapodtak meg én se jártam már szivárványban, hát, lehet, hogy szerelmes lettem. Ez most nyálasan fog hangzani, de első látásra estem bele. Jó jó, tudom, hogy olyan még a filmekben sincs, de tényleg így volt. Nem tudom feledni és nem is akarom, minden nap eszembe jut és széttép a tudat, hogy nem lehetünk együtt, főleg, hogy már többször is elutasított, bár még sose kérdeztem rá úgy igazán, hogy benne lenne-e bármiben is.
Szóval coming out, majdnem kitagadás, mindenki utál és még szerelmes is lettem. Azt gondolnám, hogy ennél pocsékabb már nem is lehetne, de elkezdtek levegőnek nézni a suliban. Ez az utolsó évem, szóval azért egész jól esne, ha legalább rám köszönnének, de nem, semmi, egy köszönést sem kapok. Sőt van, hogy nekem is jönnek és csak úgy elmennek mellettem értetlenkedve nézve rám, mintha csak egy láthatatlan falnak mentek volna neki. Aztán a WC-n leesett, hogy miért, mert tényleg láthatatlan vagyok baszki. Most komolyan, ott néztem magamat a tükör előtt és nem voltam ott. Remélem nem kell mondanom, hogy álltam, mint egy … na, mindenki tudja, hogy mi, de segítek, nem fa és próbáltam felfogni, hogy ez így mi. Aztán addig kerestem magam a tükörbe, meg tapogattam a nemlátszódó testemet, hogy lassacskán ismét oda lettem.
Akkor most rakjuk össze még egyszer, mert én is azt hittem, hogy befejeződött a sor, de nem. Na szóval, coming out, majdnem kitagadás, mindenki utál, szerelem és láthatatlanság. Olyan az életem, mint valami Zs kategóriás romantikus, sci-fi, dráma stb. aminek egy rendes kategória besorolást sem lehet adni.
Ezek után kérdem én, hogy mit szólnának, a nem öregeim, ha elmondanám nekik, hogy figyi, amúgy néha csak úgy spontán láthatatlan vagyok, na meg folyamatosan meleg, de ez az utóbbi már lehet nem is lenne akkora gond, mert nem hallanák, miközben visznek valami dilidokihoz. Aztán kényszerzubbony és a többi és a többi.
Summa summarum, eléggé elcseszett vagyok.