Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
tell me a story!
who's here?
show your face
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (32 fő) Szomb. Dec. 23, 2017 7:44 pm-kor volt itt.
latest posts
got an answer?
•• Ioles Mayfield, the second
írta: Ioles Mayfield
Pént. Feb. 23, 2018 5:45 am
•• Rudolf & Anita
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 10:01 pm
•• Ötletem van!
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 9:05 pm
•• dr. Kai Clemons & Leith
írta: Kai Clemons
Kedd Feb. 20, 2018 8:58 pm
•• Ariana & Lilith
írta: Lilith
Kedd Feb. 20, 2018 7:59 pm
•• Játékostárs kereső
írta: Theo Holst
Szer. Feb. 14, 2018 2:15 pm
•• Chicago Guilty
Vendég
Hétf. Feb. 12, 2018 7:47 am
•• Első pillantás
írta: Theo Holst
Csüt. Feb. 08, 2018 4:07 pm

Share | 
 

 Ariana & Lilith

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet



dear cupcake, call me by my name
avatar

Démon

Female ♌ Posts : 9
♌ Join date : 2018. Jan. 05.
♌ Tartózkodási hely : Intézet
♌ Foglalkozás : Déli szárny vezetője
♌ Humor : Fájdalmas

TémanyitásTárgy: Ariana & Lilith   Vas. Jan. 14, 2018 1:52 pm

Lilith & Ariana



Kivételesen csendes napnak ígérkezett a mai, ami cseppet sem volt ellenemre. Az elmúlt hetekben amúgy is volt elég baj a betegekkel, egy kis pihenés nem árt az ápolóknak sem, így hétvégén. Egyedül a papírmunka az, ami jelenleg igen csak viszolyogtat. Az elmúlt időszakban több beteg is bekerült a Déli szárnyba, áthelyezéssel és egyszerű behozatallal egyaránt. Az ő papírjaikat pedig minél előbb el kell készíteni és leadni a kezelőorvosaiknak. De, a kezelőorvosok kijelölése megint csak nem egy egyszerű dolog. Előtte meg kell vizsgálni a betegeket egy pszichiáternek, jelentést írnia róla és az alapján folytatni a munkálatokat. Még szerencse, hogy alapvetően a pszichológia a szakterületem, így nem jelent problémát a jelentések átnézése, majd kiértékelése, csak ne lenne ennyi belőlük... Hihetetlen, hogy mennyiünket sikerült bezárniuk mostanában. Mégis mit művelnek odakint a lázadók? Idegesen szusszantok fel, ahogy az utolsó dossziét is odébb rakom. Tekintetem a teáskannára siklik. A víz forrani kezd, én pedig csak hátradőlök a székemben. A jelentések között nem egy olyat találtam, ami érthetetlen számomra. Olyanok kerültek be, akik eddig minden feltűnéstől mentesen éltek. Mi történt velük, hogy törhetett ki belőlük hirtelen az agresszió? Nem ártana kint is kutakodnom egy kicsit... Azonban Ms Livingstone meghozta az utolsó adag dossziét. Igazán lelkiismeretes, de még a teámnak sem volt ideje elkészülni.
- Nem foglal helyet? Épp teázni készültem.
Két csészébe öntök, értelemszerűen nemleges választ nem fogadok el, egyszerűbb, ha csak helyet foglal minden szó nélkül. Nem egyszer kellett már érintkeznünk a munka során, no meg, mégis csak a felettese vagyok. Róla is van egy egészen szolid méretű mappám a fiókjaim mélyén. Látok benne potenciált, de előbb mindenképpen meg kell vizsgálnom őt közelebbről. Biztos vagyok benne, hogy megvannak a maga képességei, amikben lehetőségek rejlenek számomra, nem ártana magamhoz édesgetnem, hogy ezekre fényt deríthessek.
- Hogy zajlottak a vizsgálatok? Minden rendben ment?
Rendben... Már amennyire ez lehetséges egy elmegyógyintézetben. Nem véletlenül az erősebb fizikumu ápolók vesznek részt ezeken a vizsgálatokon. A biztonságiakat ebbe nevetséges lenne beavatni. Nem is tartom valószínűnek, hogy értékelnék eme feladatokat. Amúgy is elég elfoglaltak a szabadon járkáló természetfelettiek kergetésével.
▲ szószám: 337 ▲ notesz: remélem jó lesz tánc ▲ credit

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Vérróka

Female ♌ Posts : 46
♌ Join date : 2014. Jun. 17.
♌ Age : 22
♌ Tartózkodási hely : ₪ St. Rafael Elmegyógyintézet
♌ Foglalkozás : ₪ Reménytelen lelked ápolgatása
♌ Humor : ₪ Keserédes

TémanyitásTárgy: Re: Ariana & Lilith   Pént. Jan. 19, 2018 3:39 pm

 Lilith & Ariana



A hivatás amire vállalkoztam sokak számára talán meglepő lehet. Hogy az én koromban és a megannyi lehetőséggel ami előttem állna éppen ide térek vissza. Mert esetleg könnyedén elmehetne az én eszem is, a fajtámról ugyanis nagyon kevés jót lehet elmondani. De csodáknak csodájára és a sok ellenszenv és megpróbáltatás ellenére még mindig itt vagyok. Annak ellenére is, ha éppen a déli szárnyban kell dolgoznom. Csupa olyan teremtménnyel akik kihozhatják az „ember” rossz oldalát is. De a helyzet az, hogy nem hinném a másik szárnyban jól érezném magam. Ott bizonyára túlságosan erőlködnöm kellene azért, hogy másoknak is megfeleljek ne csak saját magamnak. Az ilyesmiből meg általában semmi jó nem születik, tehát mindent össze vetve semmit sem bánok.
Jó az tény, hogy ami történt az… Pusztán közömbösséget váltott ki belőlem. Mi mást? Hiszen még élhetet volna az én szerelmem és társaságom nélkül is. Csak ugye itt van ez a bökkenő, ami mindennek a következménye lett. Amire nem vagyok büszke. Amire nem gondolok vissza olyan nagyon szívesen. Elvégre mégiscsak egy életről van szó. Ami miattam ment kárba. Ha nem ismer meg, talán nem lesz öngyilkos és biztosra veszem, hogy megéri az öregkort olyasvalaki mellett aki szintén halálosan szerelmes belé.
Ez az amit annyira nem értek. Szerintem meg nem is fogok egy jó darabig. Miért kell eldobnunk az életet, ha valójában megannyi lehetőség áll előttünk, nekünk meg csak bátran szembe kell néznünk mindazzal ami jönni fog egyszer. Sőt talán többször is, mert az élet választásaink hosszú sorozata és mindent az befolyásol amit magunkra vonunk.
– Én ezt még elviszem a főnövérhez és jövök. – intettem a papírokra, amiket szerintem már hamarabb el kellett volna vinnünk hozzá, de egyszerűen csak most került rá sor. Amíg a problémás egyéneket letudjuk. Sok az erőszakoskodó, vannak köztük persze perverzek is, akik éppen arról ecsetelgetnek, hogy… Hát nem a szabadulásukról, hogy esetleg egyszer rendbe jöhetnek és nem kell kényszerből itt lenniük. De nem akarok erről beszélni, amíg nem egyedül kell végig hallgatnom a szavaikat, addig jó. Az elején elismerem, hogy eléggé félénk voltam. Mostanra azonban azt hiszem sikerült össze szednem a bátorságomat.
Bekopogok az ajtón, de nem várom meg a választ, hanem benyitok és leteszem az iratokat s, már indulnék is.
– Szeretné ha maradnék? – ostoba kérdés, nyilván igen. Különben nem töltött volna két csésze teának valót. Ezért inkább helyet foglalok. Egy csésze tea még nem ártott meg senkinek sem.
– Mondhatni. Az egyik levegőzni szeretett volna, panaszkodott a fűtésre, az ágyat találta túl keménynek. De kiderült, hogy más problémái voltak, mint amiről beszélt.

◤ szószám: nem számoljuk ◤ notesz: bocsi a késésért repülni akarok  ◤credit







Together


Forever



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://theycomefirst.hungarianforum.com



dear cupcake, call me by my name
avatar

Démon

Female ♌ Posts : 9
♌ Join date : 2018. Jan. 05.
♌ Tartózkodási hely : Intézet
♌ Foglalkozás : Déli szárny vezetője
♌ Humor : Fájdalmas

TémanyitásTárgy: Re: Ariana & Lilith   Szomb. Jan. 20, 2018 5:43 pm

Lilith & Ariana



Nem vártam olyan lelkesen azokat az iratokat. Még ha néha eléggé sztahanovista is vagyok, nem tartom életem céljának a munkámat. Nem az intézet időszaka az, amikor igazán a csúcson voltam. Az én fénykorom Luciferrel való megismerkedésemtől egészen az angyalok bukásáig tartott. Ugyanis körülbelül azok után bolondult meg az egész természetfeletti világ. Isten drága gyermekei képesek voltak mindent tönkretenni. Nem azt mondom, a mai napig egyfajta kárörömmel tölt el az egész, de közben tudom, hogy belerontottak a képbe. Elvették a szabad játsazóterünket és most egy ilyen intézménybe visszaszorítva rostokolunk valami csodára várva. Háh! Szánalmas. De ezektől a gondolatoktól most el kell rugaszkodnom és inkább Ms Livingstone-ra koncentrálok. Egy kedves mosolyt erőltetek az arcomra, ami enyhén szánakozóra is sikeredik egyben.
- Örülnék neki.
Meglep a kérdése, de csak udvariasan válaszolok. Valószínűleg nem számított rá, hogy marasztalom. Talán idegennek, ridegnek tűnök számára, amit el kell ismernem. Tényleg az vagyok, nem rajongok mások társaságáért, nem ülök le cseverészni senkivel sem. Az irodámon kívül is csak akkor látnak, ha feltétlenül szükséges a jelenlétem. Én és a magány már régóta szorosan összefonódtunk, értelmes társaságra pedig nem sikerült még lelnem az elmúlt évek során. Pedig páran már megfordultak azon a küszöbön, mégsem volt egyikük sem képes a maradásra.
- Meg sem lep. Bár elismerem, én se szívesen lennék ide bezárva, de talán ezzel mindannyian így vagyunk - lassan emelem az ajkaimhoz a teás csészét, kortyolok egyet és szinte élvezem, ahogyan a forró tea égeti a nyelvem. Mondhatni az íz belemarja magát az emberbe. - - Mit gondol a mostani betegekről? Nem tűnnek mostanában kicsit másnak, mint eddig?
Ráemelem a tekintetemet. A csésze halkan koccan a tálkán, miközben mélyen a szemébe nézek. Nem használok semmit a démoni erőmből, egyszerűen csak a saját lényemből áradó kisugárzás hathat rá erősen.

▲ szószám: 290 ▲ notesz: remélem jó lesz tánc ▲ credit

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Vérróka

Female ♌ Posts : 46
♌ Join date : 2014. Jun. 17.
♌ Age : 22
♌ Tartózkodási hely : ₪ St. Rafael Elmegyógyintézet
♌ Foglalkozás : ₪ Reménytelen lelked ápolgatása
♌ Humor : ₪ Keserédes

TémanyitásTárgy: Re: Ariana & Lilith   Kedd Jan. 23, 2018 8:22 pm

 Lilith & Ariana



Olyanok ők, mint egy törött masina, amit sehogy sem lehet egykönnyen megjavítani. Nem elég simán csak megolajozni és a csikorgás semmi perc alatt megszűnik. Időbe telik amíg valaki visszanyeri az ép eszét vagy sem. Néha sajnálattal tölt el a dolog, igazán segíteni akarok nekik, de van akit ténylegesen csak kezelni lehet, megfordítani a „betegségét” már nem. Ez meg tényleg elszomorító. De ha mi nem foglalkozunk a sajátjaink gondjaival, akkor ki fog? A családjaik biztosan nem, mert képtelenek megküzdeni velük és van akinek már senkije sincs, szerintem ez is egy ok, amiért így elment az eszük és megvadultak. De ez persze csak az én véleményem, még nem valószínű, hogy valóban így van.
Bólintok és helyet foglalok. Tényleg nem most akarok a normálisból átváltani az engedetlenné, aki kimászik az ajánlatból és elmegy, arra hivatkozva, hogy várják. Tudom, hogy a munkatársaim meg tudnak lenni egy kis időre nélkülem is.
– Lehet, hogy egyikük se szívesen van itt. Ha az ők helyükben lennék én sem rajonganék az ötlettől ha elvennék a szabadságomat. De ez a legjobb amit tehetünk az érdekükben. – hogy felügyelünk rájuk vagy éppen ellenőrizzük őket, esetleg beadjuk a gyógyszerük nem mindig tetszik nekik, az sajnos a hely vele járója. Volt, hogy igenis érdekelt mi az ami idáig vezette őket, de rájöttem az ilyesfajta tudás néha nem mindig hatalom. Mert elkezdenek kötődni hozzám, vagy én hozzájuk esetleg mindketten és ha rosszabbodik az állapotuk ellenségesé válik a helyzet, az senkinek sem jó. Egyrészt azért, mert azon vagyok, hogy az első normális pillanatokat próbáljam meg magam elé vetíteni, de tudom, már nem ugyanarról az illetőről van szó. Mert megváltozott. Reménytelenebb irányba. Sajnos.
– Mintha egyre reménytelenebbek és vadabbak lennének. Akiket nem érdekel már nagyon semmi, csak a bennük lévő állatias ösztön? – felfoghatjuk ugyebár így is a másságukat. Vagy esetleg a kiváltó okokat. Amiket még nem igazán látok át. Hogy esetleg az érzelmeik miatt lenne vagy valami teljesen más miatt, nos az kitűnő kérdés.
Belekóstolok a teámba, mindvégig figyelem a főnövért, nem azért mert azt gondolom, hogy esetleg megmérgezte valamivel a teát és a többi zagyvaság, hanem egyszerűen szeretem a szemkontaktust tartani az „emberekkel”. Persze ez akkor vezet rosszra ha valaki éppen elakar bájolni minket, ki tudja miben reménykedve. De erre való a cipőnk ugyebár, hogy lesütőt szemmel azt figyeljük. Csak éppen nem most. Ebben a pillanatban inkább a teára figyelek, arra pillantok le, majd végül újra vissza Lilith-re.
– Köszönöm a teát, nagyon finom és ebben az időszakban pont jó. – megnyugtatja az ember lelkét és felmelegít. Emellett a gyerekkori énemre emlékeztet, aki élt halt a teáért, még az óvodában.

◤ szószám: nem számoljuk ◤ notesz: bocsi a késésért repülni akarok  ◤credit







Together


Forever



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://theycomefirst.hungarianforum.com



dear cupcake, call me by my name
avatar

Démon

Female ♌ Posts : 9
♌ Join date : 2018. Jan. 05.
♌ Tartózkodási hely : Intézet
♌ Foglalkozás : Déli szárny vezetője
♌ Humor : Fájdalmas

TémanyitásTárgy: Re: Ariana & Lilith   Kedd Feb. 20, 2018 7:59 pm

Lilith & Ariana



A kérdésemre igen csak szép választ kapok. A rendszer szépsége, hogy a közveszélyeseket elzárjuk - hiszen mi sem szebb, mint a természetet magát magzabolázni? -, szinte érzem, ahogy a szavak súlya már az én vállamat nyomja. Nem mintha elég lenne egy több ezer éves váll megrogyasztásához, de minden egyes alkalommal, amikor ezt a dícséretet hallom, csalódnom kell. Tényleg olyan szép, hogy bezárjuk azt, aminek szabadnak kéne lennie? Tényleg, tényleg Isten bolond játékát akarjuk játszani? Nem értem, mi, akiket kitaszít a társadalom, miért hajolunk meg előttük és védjük meg őket? Értem, hogy miért mondták, Ezt a helyet belülről kell elrohasztani., ez egy bevehetetlen bástya. Kívülről sose törhetnénk be. De kellenek az emberek magunk mellé, csak látnám át vége, hogy ki milyen véleménnyel rendelkezik.
- Igen, nem túl barátságos megoldás, hogy bezárjuk őket, de másként nehéz lenne kezelni. De mit gondolsz, szerinted helyes, hogy mi magunk is az intézet falai mögött bújunk meg? Sokat morfondíroztam azon, hogy mennyire egészséges egy ép elmének a zavartak között... - Szép szavakba burkolva teszek fel egy kérdést, amit bár enyhén szólva kétlek, hogy megért, de örömmel tévednék ezúttal, hiszen az azt jelentené, hogy a kedves már legalább egy alkalommal elgondolkozott azon, hogy vajon miért is zárkózunk be a bolondok közé.
- Értem, örülök, hogy nem csak nekem tűnt fel ez a változás. A biztonságiak sokat panaszkodtam, nem egy panaszlevél érkezett az ápolóktól is, valamint az orvosoktól. Továbbítottam a vezetőségnek, de úgy gondolom, hogy nekünk is tennünk kellene valamit - újabbat kortyolok a teámból, majd a tekintetét állva helyezem nyugalmi állapotba a csészét az asztalon. Szeretem, ha figyelnek rám, ugyan kevés olyan bolond természetfeletti van, aki ne félne tőlem és adná meg a kellő tiszteletet, de akad pár pimasz. Hozzájuk nemigen fűlik a fogam, de igen csak kevesen élik meg annak a bizonyos találkozásnak a végét. - Kellene valami, amivel meg lehetne békíteni őket. Talán tényleg a teljes elzártság a probléma, legalább az udvart meg kéne nyitni minden beteg számára.- Több ezer ötlet lapul a tarsolyomban, több ezer, mely mind a saját céljaimat szolgálja. Ha pedig csak egy bolondot találok, aki horogra akad... Nos, tudjuk hogyan szól a mondás, egy bolond százat csinál.
- Igazán nincs mit. Ebben az időszakban tényleg kellemes tud lenni, ha gondolod, nyugodtan ugorj be, ha kedved tartja.- Egy kedves invitálás, miközben ismét a csészémbe mélyedek. Még nem vagyok benne biztos, hogy látok benne valamit, több időre van szükségem, hogy a lány lelkébe lássak, hogy akár manipuláljam, ha rejtőzik benne legalább egy kis szabadság vágy.

▲ szószám: 412 ▲ notesz: én is rendesen megkéstem, elnézést... Crying or Very sad ▲ credit

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Ariana & Lilith   

Vissza az elejére Go down
 
Ariana & Lilith
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
❝ B L O O D and L O Y A L T Y :: Amszterdam :: St. Rafael Elmegyógyintézet-