Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
tell me a story!
who's here?
show your face
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (32 fő) Szomb. Dec. 23, 2017 7:44 pm-kor volt itt.
latest posts
got an answer?
•• Ioles Mayfield, the second
írta: Ioles Mayfield
Pént. Feb. 23, 2018 5:45 am
•• Rudolf & Anita
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 10:01 pm
•• Ötletem van!
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 9:05 pm
•• dr. Kai Clemons & Leith
írta: Kai Clemons
Kedd Feb. 20, 2018 8:58 pm
•• Ariana & Lilith
írta: Lilith
Kedd Feb. 20, 2018 7:59 pm
•• Játékostárs kereső
írta: Theo Holst
Szer. Feb. 14, 2018 2:15 pm
•• Chicago Guilty
Vendég
Hétf. Feb. 12, 2018 7:47 am
•• Első pillantás
írta: Theo Holst
Csüt. Feb. 08, 2018 4:07 pm

Share | 
 

 Darrell de Backer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet



dear cupcake, call me by my name
avatar

Vámpír

Male ♌ Posts : 2
♌ Join date : 2015. Sep. 02.
♌ Age : 90
♌ Tartózkodási hely : †Amsterdam
♌ Foglalkozás : †Talking to myself
♌ Humor : †Beteg

TémanyitásTárgy: Darrell de Backer   Szer. Szept. 02, 2015 5:29 pm

Darrell de Backer


86
Breda
Vámpír
Skizofrénia, Drogfüggőség
Biszexuális
Páciensek
Vérbankot keres
Gerard Way
kinézet

Nézz rám! Kit látsz magad előtt? Mi rólam az első benyomásod? Szerintem az, hogy "ez a fazon totál őrült"... Lehet, hogy igazad van, de lehet hogy nem. Kétféle arcom van: a jóllakott, és a kiéhezett. Az utóbbi nem túl ragyogó. Arccsontom kiáll, bőröm fakó, s színtelen, kezeimen meredeznek a bütykök, és látszódnak az erek. Kívülről nézve olybá tűnhet, mintha gyönge, és törékeny lennék. Való igaz, ilyenkor gyakran én is annak érzem magamat. Ez persze nem azt jelenti, hogy holmi halandó emberkék jelentősebb gond nélkül legyűrhetnének, sőt... Olyankor vérszomjasabb vagyok, és sokszor még el is szalad velem a ló, és arra sem figyelek, hogy az áldozatom életben maradjon. Úgy vagyok vele, hogy majd lesz más helyette, aki odaadja magát nekem.
Akkor is ott csillog a szememben az éhes fény, vagy a vérre - s másra - való vágy, mikor éppen nem vagyok teljesen kiszáradva, de ilyenkor a küllemem összességében valamelyest bizalomgerjesztőbb. Sőt, egyesek számára még vonzó is, hisz ha nem így volna, nem volnának önként jelentkezők. Ha mosolyra húzom a számat, olykor-olykor kikandikál éles, hegyes szemfogam, melyet gyakran nem is az éhségtől vezérelve, hanem puszta élvezetből merítek női, vagy férfi nyakak ereibe.
Mikor éppen nem csordogál emberi vér ajkaim körül, s nem nézek éppen úgy ki, mint egy kétezer éve elhunyt fáraó fosszíliája, mondhatni egész gyerekes arcom van. Amolyan babapofi, teljesen szőrtelen, de mégis valamelyest vonzó, már persze azok számára, akiknek nincs inkább apakomplexusuk. Rajtuk sajna nem tudok segíteni. Ébenfekete hajam, s hozzá abszolút nem párosítható zöld szemem van, mely gyakran képes feketébe is eltorzulni, mikor nagyon, de nagyon éhes vagyok, vagy ha valaki feldühít. 175 centiméteremmel nem emelkedek ki a tömegből, de nem is vagyok túlzottan pindúr-pandúr, mellé társuló testalkatom pedig mondhatni  teljesen átlagos. Hasam nem kockás, karjaim nem vastagabbak, mint a fenyőfák törzsei, tehát nem vagyok egy izomagy, ezzel szemben viszont zsírfelesleg sincsen a testemen sehol. Persze vámpírként nem kell izomagyúnak lenni ahhoz, hogy könnyűszerrel kicsavarjuk valaki végtagjait, vagy akár kettétörjük a gerincét, igaz?
Ha egy olyan ember lát, aki egyszerű halandó, aki nem is mer belegondolni abba, hogy léteznek "természetfeletti" lények (akik persze közel sem állnak annyira felette a természetnek, mondhatni inkább a tápláléklánc csúcsán helyezkednek el), az nem lát mást bennem, mint egy mai divatszóként emlegetett emos fiút. Sokan nem ismerik a szó pontos jelentését. Nem ítélem el őket emiatt. Nem tudják, mit jelent érezni, nem tudják, mi a fájdalom.

Minden egyes fájdalom csavar rajtam még egyet. Mint egy ruhából a vizet, úgy csavarja ki belőlem az életet.
///Nikodém Vanda\\\

Sokan kacagnak rajtam, mások kiközösítenek, és vannak olyanok is, akik félnek tőlem, s féltik gyermekeiket is. Utóbbiaknak talán igazuk van, nem árt. Előbbiek részéről viszont botor cselekedet. Tanuld meg, mert óva intelek tőle. Soha ne kacagj ki egy vámpírt. Akkor sem, ha nem tudod, hogy az.



jellem

Hogyan is fogalmazhatnék? Eléggé tradicionális vagyok bizonyos dolgokban, és vannak elveim. Nem vagyok például vérszomjas vadállat, aki lesből támad az áldozatára, s a könnyű prédákat sem szeretem. Szimpatikusabb, ha vágytól fűtve adja magát nekem a vacsorám. Általában el is érem ezt, így ritkán éhezem. Ha mégis megtörténne... Nos akkor nem mindig vagyok olyan csábító, s türelmes, hogy az ágyamba - vagy más ágyába - csalogassam az áldozatomat.
Nem mondhat senki őskövületnek, sőt... Az örökkévalóság szemében még bőven gyermekcipőben járok a magam 86 évével. Éppen betöltöttem a dupla X-et, mikor átváltoztattak, de én most nem is erről szeretnék mesélni, sokkalta inkább arról, mivé lettem azóta. Egykor egy olyan srác voltam, aki a többiekkel együtt unta a sulit, rettegett a háborútól, s imádta a zenét. Ez utóbbi azóta is megmaradt, viszont hosszú ideje nem láttam már iskolát, s azóta olyan háborúban élek nap, mint nap, mely sokkal veszélyesebb, sokkal komolyabb az emberek pitiáner civakodásainál, melyekben milliók halnak meg. Az élet háborújában. Az is igaz, hogy ennek hatására sem sokat komolyodtam. Ami azt illeti gyermeki őszinteséggel röhögöm szembe a halált, ami miatt engem már nem bír elvinni. Fiatalos lendülettel, s vadsággal vetem magam bele a mindennapok éjszakáiba, s tequilás pohárkák társaságában tekerem a jointot, míg a hölgyeket, s az urakat fürkészem, azon gondolkodván, hogy éppen kit csábítsak el. Gyakran látogatom a piros-lámpás negyed hangulatos fogadóit, ha épp akad néhány fillér nálam, hogy úri hölgyek, vagy épp rosszalkodásra vágyó démonok vérével lakjam jól.
Gondolataim hajtanak előre a világban. Gondolataim, melyek nem mindig tiszták. Sok dolgot megértem az életben: elveszítettem magam mellől embereket, olyanok halálát, és szenvedését láttam, akikét sosem akartam, s ezek a traumák az évtizedek során csöppet megbomlasztották elmémet. Hallok hangokat: van hogy tanácsot adnak, van hogy ők kérnek tőlem segítséget. Van, hogy csak értelmetlen hülyeségeket zagyválnak össze, és van olyan is, hogy egyáltalán nem is értem őket. Ennek a hatása, hogy olykor magam mellé képzelek olyan személyeket, akik már rég elhunytak, vagy még sosem léteztek, s beszélgetek velük. Pontosabban magamban beszélek. A szakemberek skizofréniának nevezik, én megelégszem az őrült kifejezéssel. Nyugodtan titulálhat bárki őrültnek, azért még nem harapom át a torkát - hahaha - sőt, büszke vagyok rá.

Mindenki őrült, csak a legtöbb ember megpróbálja leplezni. Nagyon jól csinálják! Nem akarják, hogy őrültnek tartsák őket, ezért alkalmazkodnak, beleolvadnak a tömegbe, olyanok lesznek, amilyennek a társadalom megköveteli, elvárja.
///Nikodém Vanda\\\

Én szeretek más lenni, mint mások, ami eddigi életem során összejött. Van, hogy maga vagyok a megtestesült lovagiasság, van, hogy maga vagyok a megtestesült gonosz. Persze ne túlozzunk, egyes démonokat soha nem fogok túlszárnyalni, még ha akarnám sem. Viszont van pár dolog, amivel kenyérre lehet kenni. Az egyik ilyen, a zene. Mondom a zene. Ha beteszel egy Justin Biebert, én kenlek el téged, vagyis a véredet a számon, miután csontszárazra szívtam a testedet, hogy megszabadítsam az emberiséget tőled.


szerepjátékos példa

I want to be a vampire. They're the coolest monsters.
///Gerard Way\\\

Sokan hallottak már "szörnyekről". Vámpírokról, vérfarkasokról, démonokról... A gyerekek elhiszik, a felnőttek mesének, s legendának titulálják a létezésüket. Én gyermekként hittem a meséknek, és a legendáknak. Mindig azt mondtam, vámpír akarok lenni, mert azok a legkirályabb szörnyek. Örökké élnek, gyorsak, erősek, és van kis fogacskájuk, amivel kiszívhatják az emberek vérét. Azt hiszem, kissé szadista lehettem, ha ezek voltak a főbb szempontok életutam kiválasztásakor, mindazonáltal bár gyermekként így gondoltam, a végső pillanatban már nem voltam ebben olyan biztos. Húsz éves voltam, semmi más nem járt a fejemben, csak a szex, a zene, a marihuána, és és a szex. Így keveredtem el egy bordélyházba, hogy olyan helyen éljem ki a vágyaimat, ahol nem számít sem az érzelem, sem a tehetség, egyedül csak a pénz. Én nem bántam, nem voltam az a fajta, aki inkább a szívét öntené ki, mint a pénztárcája tartalmát.
Őszintén, Nyah egy bomba nő volt, telt idomokkal, ringó csípővel, feszes hátsóval megáldva. Bárki, aki vonzódik a nőkhöz nehezen bírta volna tartani a szemkontaktust, ha vele került össze egy hálószobába, s én nem is törekedtem erre aznap éjjel. Én bármit megtehettem vele, hisz ezért fizettem, s elöntöttem, azon az éjszakán ő is bármit megtehet velem. Hangja, mikor megszólalt mézédes zuhatagként járta át hallóüregeimet, és érintése puhább volt a legfinomabb selyemnél, melyet valaha árultak a világtörténelemben. Illatát azóta is érzem: bódító parfümének valami varázsos hatása volt a férfi elmére, melytől minden vér kiszalad az agyból, s nem gondolkozik tovább, csak az ösztöneire hallgat. Buja vágyaktól elhomályosult elmémmel fel sem foghattam, mi történik velem valójában. Elmesélhetném, milyen volt az ágyban, de minek? Bemész a bordélyba, s megtudod, ha összebújsz egy pillangóval. Leírhatnám szép szavakkal, mit tett velem az ágyban, s én mit tettem vele, de tulajdonképpen csak azt érném el, hogy hazug pornográfiát vetítenék eléd, melynek minden pillanatáért kőkeményen megfizettem. Bár való igaz, voltak ott "kőkemény" dolgok.
Viszont ma este más történetet hoztam, bár igaz, ebből az erotikával fűtött éjszakából indul ki ez a szál.
Nem tudom, mi vezérelte, miért volt jó neki. Ihatott volna belőlem, meg is ölhetett volna, bármit megtehetett volna, hisz ha joga nem is, a képessége megvolt hozzá. Nem volt köztünk az ég világon soha semmi, akkor éjjel láttam először, akkor is csak mert fizettem érte, hogy lássam. Mégis, mikor szemfogát a nyakamba mélyesztette, megborzongtam. Első érzetre pajzán játékoskodásnak tűnt, jól is esett, hiába tudtam, hogy már patakokban folyik a vérem a nyakamon. Hiába, el voltam kábulva, nem csak a parfümjétől, hisz a menet előtt szívtam el egy jointot, így a világ ezen jelentéktelen kérdései, hogy egy nő miért szívja ki a vért a nyakamból, nem foglalkoztattak. Pár pillanattal később már a kellemes borzongás átalakult enyhe fájdalommá, zsibbadássá. Mintha már nem a nyakamból szívta volna a vért, hanem egyszerre minden porcikámból. Egyre kellemetlenebb, és fájdalmasabb volt. Szédültem, hányingerem támadt, a szám, a bőröm teljesen kiszáradt, és soha annyira még nem fáztam, mint akkor. Lassan, minden csepp vérrel egyre inkább eltűnt belőlem az élet, egyre inkább kiszáradtam, elfogytam, végül meghaltam...

A halál tehát teljesen hétköznapi esemény, bármikor és bárhol bekövetkezhet, hiszen meghalni egyszerű dolog, csupán az a folyamat bonyolult kissé, amíg felkészülünk rá.
///Xue Yanping\\\

Émelyegve ébredtem, és úgy éreztem, mintha éppen akupunktúrás kezelésen volnék: minden apró testfelületemen tűszúrást éreztem. Alig bírtam megmozdulni, hogy körülnézek a szobában, ahol feküdtem. Nem az a szoba volt, ahol előző éjjel tettem magamévá egy szajhát... Egy szajhát, aki megölt... De mégis élek. Lassan felültem az ágyon, de hiába, a világ forogni kezdett velem, és én nem bírtam... Kicsit olyan érzésem volt, mintha másnapos volnék, pedig esküszöm mindenre, ami szent, csak egy jointot szívtam. Persze, attól is szoktam rosszul lenni, bár inkább csak éhség gyötör tőle... Most viszont mást éreztem... Éhes voltam, de nem úgy ahogy eddig bármikor, és őszintén szólva meg nem tudtam volna mondani, mire vágyom igazán, de hogy nem eperre, az biztos. Felálltam... Olyan éles hányinger tört rám, amilyet még nem éreztem előtte, pedig alig ettem, nem lett volna minek kijönnie. A szekrényen ott állt egy műanyag lavór, mely szinte hívogatott, csábított, hogy adjam bele a felesleget. Odatántorogtam hozzá, és öklendezni kezdtem. Merüljek bele részletesen, hogyan adtam ki magamból az emberi táplálék emésztésére szolgáló, immáron feleslegessé vált belső szerveimet, vagy megelégszel a tudattal, ha azt mondom: nem voltam már többé ember?
Féltem... Mit féltem?! Rettegtem! El sem tudtam képzelni, mi történik velem, de abban biztos voltam, hogy nem normális dolog látni a belső szerveimet egy lavórban... Összekuporodtam a szekrény mellett, a sarokban, és csak vacogva bőgtem, mint valami elárvult gyermek, és tanácstalanságomban meg sem bírtam mozdulni. Kinyílt az ajtó, és én már abban a pillanatban megéreztem a fűszeres parfümillatot, ami előző este az elmémet ejtette rabul. Könnyáztatta szemekkel pillantottam fel, és Nyah mosolygó arcával találtam szemben magamat.
- Mi a helyzet Casanova? Nem tetszik az ajándékom? - kérdezte ugyan azzal a mézédes hanghordozással, mellyel éjjel a fülembe suttogott.
- Mi... Mit tettél velem? - Ó igen... Igazán férfias dolog volt tőlem, ahogy dadogva érdeklődtem meg, létezésem mibenlétét, miközben könnyem továbbra is patakzott a szememből. Nem tette szóvá gyerekes viselkedésemet, sőt mi több, ami igazán meglepő volt, megértéssel fordult felém.
- Áldást adtam neked. Túl jó vagy ilyen fiatalként, kár lenne hagyni hogy kiöregedj, nem igaz? - Lassan közelített felém, és érzékien hajolt a fülemhez, hogy a következő kérdését belesuttogja. - Soha nem szerettél volna vámpír lenni? - Mintha ismert volna gyermekként... De akkor nem gondoltam volna, hogy az átváltozás ennyire... Megterhelő. A nő felállt, és gyengéden megfogta a kezemet, hogy felhúzzon. Nekidőltem ugyan a falnak, a lábaim remegtek, mint a nyárfalevél, de meg tudtam rajtuk állni. Ekkor közelebb hajolt, és félredöntötte a fejét, haját pedig elseperte a nyakától. Szinte láttam vérereinek vonalait, a parfüm bódítása teljesen háttérbe szorult, és éreztem az embernél magasabb rangú vérének illatát, és összefolyt a nyál a számba. Vágytam rá, hogy megízleljem.
- Igyál fiú, hidd el, jobb lesz... - Büszkeségemet bántotta, hogy fiúnak nevezett, hiszen pont abban a korban voltam, mikor senki nem kezelt férfiként, de tekintve hogy úgy bőgtem pár pillanattal azelőtt, mint egy gyermek, aki nem kapott játékot, s tekintve, hogy éhségem miatt csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy szemfogaimat a nyakába mélyesszem, ezen sértődésemet nem tettem neki szóvá. Ajkaimat ráillesztettem a bőrére, fogaim pedig befurakodtak az erek kifürkészhetetlen hálózatába. Éreztem, ahogy erővel telik meg a testem, rájöttem, hogy órák óta csak erre vágyom, hogy ezt az enyhén sós, és fémes, bíbor nedűt érezhessem a számban, és hogy átcsordogáljon a testembe. Elmerültem az érzésbe: a hatalom mámorába.

Mindez több, mint hatvan éve történt. Azóta Nyaht elégették az emberek, én pedig végignéztem. Amszterdam városának utcáit koptatom, bordélyból bordélyba, s kocsmából kocsmába járva, de mióta a hangok nem hagynak nyugodni, saját ép eszem megőrzése végett gyakorta látogatom a Szent Rafael Elmegyógyintézet orvosait és ápolóit, hátha valaki gyógyírt tud a bajomra. Ott legalább senki nem akar elevenen elégetni...






I'm glad that I'm a vampire.
They're the coolest monsters.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Vámpír

Male ♌ Posts : 83
♌ Join date : 2014. Jun. 17.
♌ Age : 75
♌ Tartózkodási hely : の Pince
♌ Foglalkozás : の Nem akarod te azt tudni
♌ Humor : の Valami eszméletlen biztos van

TémanyitásTárgy: Re: Darrell de Backer   Pént. Szept. 11, 2015 1:00 pm

Accepted!



Üdv az oldalon kedves Darrell! *Gerard Way istenkéééééém, egy Gerard Way!  piros szíves  * Nos, ha mondhatok ilyet akkor te erre a szerepre születtél. Örülök, hogy nem  démont vagy vérfarkast választottál ehhez a play by-hez hanem vámpírt. szemöldök vonogatós Különben is, Gerard mintha pont egy ilyen szerepre lenne, teremtve nemde? Na jóóól van, hagyjuk a play by-det, mert úgyis tudod, hogy nyálcsorgatósan aranyos és mennyire szeretem. orrvérzéses sárga Térjünk inkább az írásodra.  tánc Gondolom most az következne, hogy... Nem igazából nem következik semmi.  Razz Te is tudod, én is tudom mennyire I-M-Á-D-O-M az írásstílusodat! affraid Ezt meg már nem tudom hová fokozni, örülök, hogy te is az oldalunk tagja vagy.  cuki kék A jellem, kinézet sőt még a szerepjátékos példa is tetszett. Bár az a leginkább. *nehem, nem azért mert volt benne egy kis akció vagy utalás rá, dehogy!* Örülök, hogy kitértél arra miként 'szabadul' meg egy vámpír a belsőségeitől. Máris azt érzem, hogy volt értelme belecsempészni egy ilyen részt a fajleírásba.  zöld lufis Bár mondjuk felöklendezni a tegnapi vagy aznapi kaját undorító, nem is szeretek. *ja, tegnap megtapasztaltam milyen borzadályos, szóval friss az emlék, tudom milyen kellemetlen.* Jóóó neked ott volt még az a csomó... szóval tudod mi.  ideges zöld Oké nem hiszem el, hogy ilyeneket írok szóval utadra engedlek, menj szépen foglalózni ha eddig nem tetted volna meg és játssz. Tudom, hogy várnak már rád, szóval siessss vagy szaladj Razz. Tehát elfogadva!  Cool

Jó játékot kívánok neked a Staff nevében!  Leith  
Leith Leith




Leith
Collins
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lysandercollins.tumblr.com
 
Darrell de Backer
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
❝ B L O O D and L O Y A L T Y :: Archívum :: Zárt részleg :: Régi előtörténetek-