Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
tell me a story!
who's here?
show your face
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (32 fő) Szomb. Dec. 23, 2017 7:44 pm-kor volt itt.
latest posts
got an answer?
•• Ioles Mayfield, the second
írta: Ioles Mayfield
Pént. Feb. 23, 2018 5:45 am
•• Rudolf & Anita
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 10:01 pm
•• Ötletem van!
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 9:05 pm
•• dr. Kai Clemons & Leith
írta: Kai Clemons
Kedd Feb. 20, 2018 8:58 pm
•• Ariana & Lilith
írta: Lilith
Kedd Feb. 20, 2018 7:59 pm
•• Játékostárs kereső
írta: Theo Holst
Szer. Feb. 14, 2018 2:15 pm
•• Chicago Guilty
Vendég
Hétf. Feb. 12, 2018 7:47 am
•• Első pillantás
írta: Theo Holst
Csüt. Feb. 08, 2018 4:07 pm

Share | 
 

 Benjamin Hick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet



dear cupcake, call me by my name
avatar

Mágus

Male ♌ Posts : 1
♌ Join date : 2015. Sep. 01.
♌ Age : 27
♌ Tartózkodási hely : ỽ elzárva, a saját elméjében
♌ Foglalkozás : ỽ önmarcangolás
♌ Humor : ỽ kiégett

TémanyitásTárgy: Benjamin Hick   Szer. Szept. 02, 2015 8:12 pm

Benjamin Hick


24
Las Vegas
mágus
Bordeline személyiségzavar
ismeretlen
páciens
önamaga alatt, egyedül
Luke Grimes
kinézet
Egykor igencsak jó fizikummal rendelkezett. Kisportolt volt, fitt, egészséges. Napbarna bőre nem volt olyan erős ugyan, de távol állt attól a sápatagtól, amely most fedi testét. Magas, 183 centi körül mozog, súlya ingadozó, hisz hol drasztikusan fogy le, hol kissé pocakosra hízik, de utóbbi már rég fordult elő. Szőkésbarna, rövidre nyírt haja kócos, szanaszét meredve pihen feje tetején, talán ez az, amely nem változott rajta. Talán csak annyi, hogy kusza, néhány tincs eltérő hosszúságú, mivel önmagának nyírta le nem is egyszer. Arca pár éve mosolygós, kisimult volt, manapság nyúzott, fakó, és érzelemmentes. Barna íriszeivel a távolba réved, vagy téged néz, de nemigen lát, elmerült a sötét világában. Alatta igencsak pihennek azok a bizonyos sötét karikák, és néha még a ráncnak is elmenő, gyűrt vonások. Ajkai cserepesek, sebesek a folytonos rágcsálástól, vagy épp attól, amely történik vele. Alkata manapság sovány, bordáin talán még xilofonozni is tudsz, de nem ezek tűnhetnek fel neked. A hegek száma nem kirívó, de a foltok, melyek a bőrét fedik, már feltűnőbbek. Ezeket többnyire magának okozza, vagy más, akitől kiprovokálja. Karjain pihennek a hegei nagy része, csuklóin a meghamisíthatatlan nyom, mely tettére utal, és a számos égésnyom, melyek a cigi nyomai. Hogyan lehet képes ilyesmikre akárki? Ő sem szándékosan teszi, a késztetés, a vágy, a betegség követeli. A fájdalmat érzékeli, de hogy el is jut-e tudatához, az már más kérdés.
Öltözködése mostanság a fehérben merül ki, de mióta ebben az állapotban lebeg, nemigen volt változó. Ruhái elnyűttek, piszkosak, sokszor napokig viselte őket, míg le nem cibálta magáról. Nemigen figyelt már az összhangra, harmóniára, vagy bármi másra. Legtöbbször mezítláb közlekedett mindenfele, így talpa mocskos, sebhelyes, elnyűtt. Testére kiült minden szép lassan, ami odabent marja lelkét.
jellem
A borderline személyiségzavar esetén olyan szélsőséges személyiségjegyek kerülnek előtérbe, melyek nagymértékben megnehezítik az egyén beilleszkedését a társadalomba, alkalmazkodását a környezethez.

Semmi keresnivalóm nincs itt. De tényleg semmi. Egy senki vagyok. Még annál is kevesebb.
Nem is értem, miért kezdünk ebbe bele..
Nincs rá semmi szükségem..


Talán nincs nála szeszélyesebb, és kiszámíthatatlanabb lény eme bolygón. Egyszerűen lehetetlen általánosságban összefogni azt a csomót, ami őt jellemzi, hiszen folyton változik, fordul át egy másik síkba, és mutatja meg azt az oldalát. Azért próbáljuk meg.
Néhány évvel ezelőtt olyan átlagos srác volt, akibe bármikor belefuthatsz. Életvidám, kíváncsi, nyitott srác, aki tele volt tervekkel, álmokkal. Hihetetlennek tűnik ez manapság, de igaz. Egyetemre járt, dolgozott, sőt, még alakulóban volt az a bizonyos nagy szerelem, és a happy end. Nem ártott a légynek sem, nem mocskolódott, még csak nem is szemetelt sosem. A cigarettafüsttől rosszul érezte magát, és a péntek esti bulik helyett otthon maradva szórakozott csendben. Egyetlen szenvedélye a számítógépes videó játékok voltak, és talán az aközben elmajszolt nassolnivaló. Szeretett élni, szeretett alkotni, szeretett mindent, amit így, kicsit modern hippiként csak szeretni lehetett. Azt tervezte, hogy egyszer hajót vesz, hogy ringatózhasson a tengeren, és elinduljon a világ körül. Majdnem meg is tette, már megvolt az alap, és az elképzelés. Megvolt a maga kis csoda világa, és a titka, mely abban rejlett, hogy a mágia járta át, de nemigen tudott róla, sőt, mondhatni semmit sem. Képzeletnek hitte az egészet, és nem vezették bele abba a világba, amelyben élhetett volna, amelybe szánta a sors. De ehelyett lerántotta őt a sötét, és elnyelte, igen mélyen.
Mi is történt igazán?
A szerelem kihűlt, az iskolában leromlott minden, és az álmok eltávolodtak tőle. Szép lassan érte utol a sors. Talán a mágia hatása, melyet nem értett, talán a véletlen műve, hogy nem volt képes irányítani azt, ami vele történt. Az egész a dühkitörésekkel kezdődött, amely miatt a szerelem tűnt el mellőle. Ide költözött a magány, az, hogy nem volt képes semmire sem figyelni, és végül a káosz. Az apró kitörések erős érzelmekké váltak, a magányhoz kapcsolódott a depresszió, és az iskolából kibukva került a munkáséletbe, de hamar lezárta. Kirúgták, mert nem volt kedve már bejárni sem. A cigarettaundor átcsapott függőségbe, és a szerencsejátékba hajszolta végül. Így vesztette el a már korábban vásárolt jegygyűrűt, és a kocsit is. Elúszott, ahogy az egész élete. Üressége olyan mértéket öltött, melyet nem volt képes legyűrni, és mindenkit csak elmart, és elmar maga mellől, aki megpróbált segíteni neki. Nemigen tud beilleszkedni és talán nem is akar. Nem tudja már, mi a jó, és mi nem, és azt sem, hogy mit, hogyan kellene helyesen tennie. Teljesen elveszett.
Az érintett folyamatosan keresi azt a személyt, aki mindent megad neki, mindig ott van, amikor szüksége van rá.
..De nem találja, és ha esély akad rá, elveszti. Vannak persze jobb tulajdonságai is, hiszen jó hallgatóság, ha épp jó napja van. Az érdeklődése, tudása is megmaradt, de sokszor tűnik el, és nem foglalkozik vele. A mágiával sikerült megismerkednie, de ügyetlen, és képzetlen, nemigen fejlődött semmit sem, és le is mondott már magáról is. És, ahogy hiszi, mindenki más is. Mosolya nincs, arca sápadt, nyúzott, szemeiben üresség tátong. Túl van két öngyilkossági kísérleten, karjain folyamatosan az apróbb vágások, és égésnyomok. Totálisan veszélyes önmagára, és, ha óvni akarod, jobb, ha magad mellé kötözöd, és oda sem figyelsz rá. Hol könyörög, hol elküld a francba, vagy épp nem foglalkozik veled. Rengeteg türelmet igényel, és ha nincsenek kötélből az idegeid, jobb, ha meg sem próbálod..

szerepjátékos példa
My heart is a ghost town. Died last night in my dreams.

Amikor felébredt, fehér falak vették körül. Azt hitte, hogy ez a vég, és már egy más síkon pihen. Sokáig azt hitte. Elaludt, abban a hitben, hogy már semmi sem fogja kínozni. Boldog volt.
Aztán, amikor ismét magához tért, fájdalom vette körül. Fájt mindene, hasogatott, mintha ezer apró kis démon szúrta, ütötte volna porcikáit. A feje kába volt, tekintetével vadul keresett bármit, amiből megtudhatta volna, mi a fene folyik körülötte. Aztán tudatáig eljutott a gépies, monoton pittyegés, amely a mellette pihenő gépből származott. Kórházban volt.
Ködös emlékei napokig nem tisztultak, de tudatták vele, hogy mit tett, meddig merészkedett, meddig nyúlt ki akarata. Csalódás. Ő a jobb helyre akart menni, erre visszaráncigálták ebbe a pokolba, és hagyták, hogy csendben szenvedjen tovább.
Azt mondják, csak a gyáva emberek menekülnek a halálba, de mégsem gyávák, ha valóban meg is teszik azt. Nem tudta eldönteni mégsem, hogy ő melyik kategóriába esett. Ő csak volt. Egy valaki.
Kirendeltek mellé egy agyturkászt, és már-már idegesítő időközönként ellenőrizte, nem-e tesz kárt magában. De nem figyelt rá, lekötötte figyelmét a lélekdoktor. A lélek kínzója. Gyűlölte. Gyűlöli.
- Kérem, mesélje el, hogy miért is akart kárt tenni magában. – szelíd szavak, mosoly, mentolillatú száj. Hányingere van. Nem akar beszélni. Sokáig csak bámulja a kis, ágy fölé tolható asztalkán pihenő ebédjét, és elmélyül a gondolataiba. Azt reméli, megunja, és elmegy. De nem. Percekig csinálja, de úgy néz ki, évekig képes itt ülni, és várni, hogy kinyögjön valamit. Aztán jegyzetelni kezd, és ez dühíti fel, egyelőre annyira, hogy felhagyjon a gyerekes hallgatással.
- Nem akartam.. – bámul a tömbre, mintha látna bármit is. Lát. Borzasztó rondán ír. Még dühösebb. Biztos azt, hogy őrült. Pedig nem, ép elméje akarja ezt.
- Nem? Mégis megtette. Mármint.. ez nem vád, kérem ne higgye azt. Csak az állapotra céloztam, amely miatt ide került. A sebei. – bocsánatkérő tekintettel mutat a bekötözött csuklók felé. Megmozgatja az ujját, de máris jön a fájdalom, így nem teszi többet, csak ismét a tömbre figyel. Kiveszi a nevét, semmi többet.
- Nem akartam.. megtettem. Nem suttogta semmi hang, vagy bármi. Nem vagyok őrült. Tudom, hogy ezt írta oda.. – emeli meg  a hangját, miközben hátradőlve dönti hátát a párnának. A lélekdoktor elmosolyodik. Erősebb a hányinger.
- Nem írtam ilyesmit ide. Csak egy kis jegyzet arról, mi az állapot első képe. Semmi több. – tovább fixírozza a füzetet, majd elfordítja a fejét. hazugság. Bolondnak hiszi. Elvégre, mi másért lenne itt?
- Én.. én.. ezt akarom. Nem akarok beszélni senkivel, egyedül akarok lenni. Nincs mit mondanom. Ügyvédet akarok, papot, bárkit. – bámulja a szemközti falat. Dühíti minden, az, hogy itt van, az, hogy ő itt van, a csipogás, a kinti beszéd foszlányai. Minden. Egyszerre akar üvölteni, sírni, és aludni. Vagy felszaggatni a sebeit, de nem bírja megmozdítani az ujjait. Szoros a kötése, talán üzen annak a kedves nővérnek, hogy lazítsa meg.
- Nos, akkor most nem is zavarom. Tudja, ez nem kényszer, ezzel csak jót akarunk elérni. Ha kell, én kivárom, amikor úgy érzi, beszélni szeretne. Itt leszek a közelben, hogy ha eljön az idő, és meglátogatom, ahogy tudom. – áll fel, csukja össze a kis noteszt, rejti el a tollat. Mosolyog, és elindul kifelé. Csendben bámulja a hátát, a távolodó, ajtóhoz közeledő lépteit. Dühös. De már nem azért, mert beszélnie kellene. Itt fogja hagyni, mint mindenki. Hirtelen azt sem akarja, hogy elmenjen, de mire kiáltana, már bezárul az ajtó, és egyedül marad. Megint. A kis tálca, a műanyag evőeszközök hamarosan a földön csattannak, ahogy lerúgja azt, és végre felüvölt. Betódulnak, lefogják, és egyhamar csitul e, csukódnak le szemei, és elalszik. A nyugtató hatása hamar szétoszlik testében.


Bolondnak tartja. Amikor másodszor lépi meg a tettét, már biztosan azt írta a füzetébe. Már megszokta a lélekdoktor arcát, szinte már mindennapos dolog, hogy vele beszél. És dühös. Hol azért, mert látja, hol azért, mert hiányolja. Ha vele van, nem beszél sokat, ha elmegy, szinte ömlenének ki belőle a szavak. Látja rajta, hogy kezdi feladni a dolgot, hogy nem érdekli már, hogy az a mosoly nem olyan, mint az első. Sokszor sír, sokszor akarja elmondani, hogy fél, és magányos, de nem tudja. Inkább kiabál, káromkodik, vagy azt hajtogatja, hogy nem bolond.
De mégis azt írta oda. Miért is lenne akkor itt? Miért hagyta el? Gyűlöli. Egyszerre gyűlöli, és talán szereti is. Elhagyta, és most legszívesebben rekedtre ordítaná magát, miközben a nevét skandálja. Hozza a tollat, írja le, hogy bolond, mosolyogjon, kérdezzen tőle, és viselje el, hogy abban a pillanatban nem akarja majd, hogy vele legyen. De mégis. Mégsem. Nem ért semmit. Mit keres itt? Mi ez a hely? Retteg még a falaktól is, az érzéstől, mely körbefogja, és attól, hogy soha nem engedik ki többé. Aztán változik minden, és leülve hiszi el, hogy mégis itt kell lennie. Álmos. Aludni megy. És álmában ismét ott ül a kanapén, és képes elmondani mindent, ami odabent nyomasztja. Eljön a happy end, de végül, mindig felébred.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Mágus

Male ♌ Posts : 84
♌ Join date : 2015. Aug. 19.
♌ Age : 29
♌ Tartózkodási hely : *St. Rafael
♌ Humor : *LEGEN...wait for it...DARY!

TémanyitásTárgy: Re: Benjamin Hick   Pént. Szept. 04, 2015 10:55 pm

Accepted!




Szomorú, és megható történet, tökéletesen megfogalmazva. Tetszik! Nem tudok ehhez a laphoz hosszú reakciót írni, mert csak annyit tudok mondani, hogy Tetszik! Egyszerű, tiszta, élvezhető, és átélhető. Szinte láttam magam előtt az idegileg tönkrement, és lezüllött fiatalembert. Elfogadlak! Nincs más választásom! Szaladj foglalózni, és játszani! Smile





Science is magic that works.
I don't know what to think about magic and fairy tales.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://theycomefirst.hungarianforum.com/
 
Benjamin Hick
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
❝ B L O O D and L O Y A L T Y :: Archívum :: Zárt részleg :: Régi előtörténetek-