Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
tell me a story!
who's here?
show your face
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (32 fő) Szomb. Dec. 23, 2017 7:44 pm-kor volt itt.
latest posts
got an answer?
•• Ioles Mayfield, the second
írta: Ioles Mayfield
Pént. Feb. 23, 2018 5:45 am
•• Rudolf & Anita
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 10:01 pm
•• Ötletem van!
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 9:05 pm
•• dr. Kai Clemons & Leith
írta: Kai Clemons
Kedd Feb. 20, 2018 8:58 pm
•• Ariana & Lilith
írta: Lilith
Kedd Feb. 20, 2018 7:59 pm
•• Játékostárs kereső
írta: Theo Holst
Szer. Feb. 14, 2018 2:15 pm
•• Chicago Guilty
Vendég
Hétf. Feb. 12, 2018 7:47 am
•• Első pillantás
írta: Theo Holst
Csüt. Feb. 08, 2018 4:07 pm

Share | 
 

 Lucifer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet



dear cupcake, call me by my name
avatar

Démon

Male ♌ Posts : 4
♌ Join date : 2015. Sep. 03.
♌ Tartózkodási hely : Π A halandók között
♌ Foglalkozás : Π Well, I'm the devil...
♌ Humor : Π You really ask me about that?

TémanyitásTárgy: Lucifer   Pént. Szept. 04, 2015 2:01 pm

Lucifer


Örök
A Mennyben teremtetett
Démon (bukott angyal)
Nincs
Heteroszexuális
Kívülálló
Egyedülálló
Michiel Huisman
kinézet
A hiedelmekkel ellentétben a Pokol urának nincsenek szarvai, ahogy vasvillát sem hord magánál és a bőre sem vörös. Egykoron angyal volt, méghozzá az Úr számára a legkedvesebb, s mint az ő teremtménye, még így bukása után is megvan benne az, mint a többi angyalban, mégpedig hogy külsejével kiemelkedik mások közül, magára vonva a figyelmet. Kisugárzása tekintélyt parancsoló, megjelenése és gyakran hűvös tekintete miatt a démonok körében többen félik őt, hiába az urukról van szó. Magas és izmos termetű, férfiasan markáns arccal, melyet szakálla és bajsza is fed. Hosszú, dús, barna haja, illetve kék íriszei vannak. Ellentétben az elképzeléssel, mely szerint vörösen izzanak a szemei. Kinézete miatt már nem egy női démon akart az ő királynőjévé válni, azonban egyikük felé sem táplál semmilyen érzelmet. Szemei a megvetésen és hűvösségen kívül csak akkor tükröz más érzelmet, ha Uriel a közelében van.
Fehér tollait elvesztette az angyalléttel együtt, miután Michael legyőzte őt, ezért népének, a démonoknak is csupán a fekete szárnyak maradtak.
jellem
Szinte mindenkivel szemben érzelemmentes, hűvös és általában elutasító marad. Makacs és kitartó, aki ha valamit eltervez, van olyan elszánt, hogy a Föld összes kövét megmozgassa terve végrehajtásának érdekében.
Már-már legnagyobb örömét abban leli, ha egykori testvéreinek, az angyaloknak tehet keresztbe. Hiába telt el megannyi esztendő, benne továbbra is ott tombol a harag, amiért az Úr nézetei miatt ellökte magától, azonban továbbra is azt vallja, hogy neki van igaza, s az emberiség egy pór nép csupán, mi bűnre, kárhozatra és romlásra van ítélve. Ezáltal megvetéssel is tekint rájuk, csakúgy, mint az urukat vakon követő angyalokra, így jelenleg édes elégtételként éli meg, hogy most valamennyien az emberek között kényszerülnek érvényesülni.
Keménykezű vezető a démonok élén, ki nem tűri a tiszteletlenséget, sem az ellentmondást. Akkor elégedett, ha minden úgy zajlik, ahogyan ő azt megparancsolta. Stílusa gyakran lenéző, megvető, akárcsak nézetei, gyakran tesz gúnyos megjegyzéseket, mégsem róható fel neki, hogy a világot teljesen rosszul látná.
Nem mintha könnyen meggyőzhető lenne. Ahogy angyalként is, úgy továbbra is hajthatatlan, ugyanakkor viszont megfontolt is. Az ő agya sokszor már előrébb jár, mint bárkié, nem kapkod el dolgokat, kivéve ha egy lény nagyon felbosszantja, de ha az megtörténik, és dühe ledobja láncait, az illetőnek úgyis vége.
Élvezi, hogy kínozhat és ölhet, legyen szó bármilyen lényről, de boldogsága akkor a legnagyobb, ha az angyal vagy ember. S bár a tollasok nem éppen a szíve csücskei, hazugság volna azt állítani, hogy szívből gyűlöli mindet. Van ugyanis egyetlen angyal, kinek társasága valamiért másképp hat rá. Uriel kitartóan próbálja visszaterelni őt a helyes útra, aminek ugyan nem enged, mégis élvezi, hogy alkalmanként felkeresi a nő. Bár előtte is igyekszik takarni, mi zajlik benne, hűvösen viselkedik és nem mutat érzelmet, azonban kétségtelenül más, gyengédebb ha ő vele van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy Uriel az egyetlen angyal, kit sosem bántott és nem is akarja ellene fordítani a hatalmát.

szerepjátékos példa

Ahogy a szemeimet lehunyom, úgy jelenik meg előttem a kép... ugyanaz, mint minden alkalommal. Egy pillanatra újra Odafent vagyok. Látom testvéreim mosolyát, az arcukat, ahogy rám néznek. De továbbra is szánalmasnak tartom azt a hűséget, a vak engedelmességet, mely őket a nagy Úrhoz köti. Egyikük sem látja azt, amit én. Azt, hogy az ember esendő, tökéletlen, és gyenge. Az Úr, ki megteremtette a világot, elvárta tőlünk, angyalaitól, a világ őreitől, hogy csodáljuk munkáját. A munkája pedig... nos, majdnem tökéletes volt. De aztán megalkotta az embert. A lényt, amivel a mai napig nem tudok egyetérteni.
Ahogy pedig ez a gondolat átsuhan az agyamon, már nem látom többé testvéreim arcán a mosolyt. Leszegik fejüket és elfordulnak tőlem. Saját fivérem, Michael megtagad engem, mint családját. Az Úr pedig szomorú. Nem, nem szomorú, hiszen Ő nem szeret senkit sem. Ő csak csalódott. Csalódott bennem. Mert én nem vagyok olyan, mint a többiek. Csalódott, mert én nem imádom a munkáját, nem szeretem az embert, ahogyan azt elvárta. Az ember sosem lesz egy tökéletes alkotás, csakis arra méltók, hogy alattvalók legyenek, s hogy irányítsák őket. Testvéreim emiatt azonban egyre csak távolodnak tőlem.Kinyújtom a kezemet, azt remélve, egyikük érte nyúl majd, de nem így történik. Az Úr pedig maga is elfordul tőlem. Tőlem, kit fiának nevezett. Tőlem, kire a Fény őrzését bízta. Azért, mert én őt szerettem. Az Urat és testvéreimet, őket szolgáltam, s erre kész voltam... de hogy az embert szolgáljam? Nem leszek alattvalók szolgálója. Testvéreim pedig elhagynak. Michael arca dühtől torzul, tekintete megvetően mered rám. Az egyetlen bűnöm, hogy nem a halandókat választottam. De onnan már nem volt visszaút, s ezt tudtam én is. Tekintetemet fivéremre fordítottam, már én sem mosolyogtam. A fény, mely bennem tündökölt, lassan kihunyt belőlem, éreztem, de már nem is volt rá szükség. Harag fortyogott bennem. Mélységes düh, és gyűlölet. Az Úr, kiért életemet lettem volna kész áldozni, maga adta ki az ukázt Michaelnek. Ő pedig szemrebbenés nélkül vette kezébe kardját.
- Nem kell ezt tennünk, testvér... - halkan, elkeseredetten, mégis haragomtól rekedtes hangon szólalok meg. A tűz fivérem szeméből azonban nem alszik ki, sőt, ha ez lehetséges, csak még vadabbul lobban fel ezután.
- Nekem te nem vagy a testvérem. - szavai a szívemig hatolnak, s érzem, hogy a fény végleg elhagy engem. De már tényleg nem is számított. Kezeim ökölbe szorultak. Éreztem magamon testvéreim tekinteteit, ahogy körbevettek minket. Éreztem a félelmüket, a bánatukat. Éreztem mindent.
Michael felém lendült és én is mozdultam. Első suhintása az arcom előtt haladt el, alig milliméterekkel. De nem tétovázott sokat, újra emelte pengéjét. Csatánk megrengette a Mennyek országát. "Látod ezt, atyám? Látod, mit tettél? Hogy mit teremtettél?" Végig ezen kérdések kavarogtak a fejemben, míg fivéremmel hadakoztam. Végül, ki tudja, mennyi idő után, a csata véget ért. Ott térdepeltem, legyőzötten, megvető, lesújtó pillantások kereszttüzében.
- Nincs itt helyed... - a szavak Michael szájából... szavak, melyek még hosszú esztendőkig visszhangoztak fejemben. Valóban. Nincs ott helyem.
Éles fájdalmat éreztem szárnyaim elvesztésekor. Hosszan üvöltöttem, aztán már csak a zuhanás maradt. Sokáig mintha csak a levegőt szántottam volna. Le a Mennyből, le, egészen az alvilágba. A későbbi otthonomba. A Pokolba, mely a világom lett. S egyben gyermekeim, utódaim, a démonok otthona. Megvetettek, és kitaszítottak, de szabad lettem. Szabad és elszántabb, mint valaha. Elszánt, hogy bebizonyítsam, az ember nem érdemes sem szeretetre, sem angyali védelemre és ezzel bebizonyítsam, hogy az angyalok sem mások, mint vak, szánalmas bolondok.

***

- Miért hallgatnál egy olyan erőre, mit nem látsz? Parancsokat ad, de miért? Vissza kéne fognod kíváncsiságod? Ezért teremtett hát a te Urad? - kérdezem az emberlénytől. Éva szemében vágy csillan, ott látom benne a hajlamot a bűnre, akkor pedig már érzem. Már az enyém. S valóban, játékos mosoly jelenik meg arcán, biccent felém egyet, majd kissé bizonytalan léptekkel, de elindul a fa felé.
Lassan felnyúl az almáért, és letépi azt. Elcsábítottam a bűn útjára. Élvezettel, mosolyogva nézem végig, ahogy beleharap a tiltott gyümölcsbe.
- Undorító. Egy kígyó vagy, Lucifer! Megmérgezed atyánk munkáját. - Gabriel dühödten sziszegve, fogai közül préseli ki a szavakat. Én csak nevetek.
- Nézd csak, Gabriel és lásd az ember valódi arcát! A halandóét, mit úgy szerettek. - mutattam Éva felé megvetően, aztán rámosolyogtam az angyalra és mielőtt még egy szót szólhatott volna, eltűntem. Ostoba tollas csupán, minek rá több időt vesztegetni?

***

Figyelem a két fiatal emberfiút. Játszanak, egymással harcolnak. Az egyik fürge, mozgékony, a másik kötöttebben mozog, de viszont kis ütései mind betalálnak. Eljátszadozok a gondolattal, hogy az egyiküket megkörnyékezem. Végtére is... egy jó és hű démont mindig szívesen látok a Pokolban. Meg hát, nem is akármilyen gyerekekről van szó. Az angyalok azóta is átkoznak Ádám és Éva esete miatt. A kiűzetésüket az én kontómra írják, és mit mondhatnék? Büszke is vagyok rá! Miért ne környékezném hát meg első gyermekeiket?
Később beszélek is a fiatalabbal. Elmondom neki, hogy lehet igazi, nagy és erős harcos, ha szeretne, amennyiben velem tart. Ott van arcán a tettvágy, szemeiben csillog a kíváncsiság, ahogy egykor anyjáéban az Édenkertben.
- Mi a neved, ifjú harcos? - kérdezem egy megjátszott, kíváncsi mosollyal az arcomon.
- Ábel. - újságolja büszkén.
Ő is az enyém. Legalábbis ezzel a tudattal indulok el, de hamarosan utánam jön a fivér, az idősebbik gyermek. Arra kér, ne vigyem el az öccsét. Tudja, hogy ott nem lenne jó neki. Eljön ő velem helyette, ha ő egy jó helyre kerül cserébe. Mondanom sem kell, ennél érdekesebb alkut még nem ajánlottak nekem, hát kaptam az alkalmon. Megbélyegeztem az elsőszülött gyermeket egy pecséttel, majd azt a feltételt szabtam neki, hogy ha ő végez testvérével, saját kezűleg, öccse lelke megmenekülhet a kárhozattól. Nem hazudtam. Hiszen, csekély ár volt ez azért, amit kaptam. Hiszen így kaparintottam meg Káint. Mai napig hű démonom, erős harcos lett. Amennyire pedig tudom, Ábel lelke a tollasokhoz került, miután Káin megölte. De megérte. Az angyalok sokkal többet vesztettek, mint én. Elvesztették Éva első fiát., s idő előtt hozzájuk került a második. Ők is tudták, amit én... én győztem.

***

Szemeim kipattannak. Nem tudom, meddig tartottam csukva őket. Átgondoltam a lepergett képeket: A Menny, a zuhanás, az emberek bűnei...
Halk léptek mögöttem.
[i]- Nagyuram, én... öhm, elnézést, nem akarom zavarni... de az angyalok...
- fog bele az egyik démoni szolgálóm
- Mi van velük? - kérdezem hűvösen.
- A Földre kerültek. Néhányuk pedig gyengébb, mint volt.
- Tudom, Fergus. - szakítom félbe, majd lassan, ördögi mosolyra húzódnak ajkaim. Az angyalok el fognak bukni. - Engedd fel Káint!
- De, uram... biztos ebben? - kérdezi félénken. - Tudja, milyen mészárlás volt legutóbb is, mikor az a démon a Földre jutott, Németországban nagyon rosszra fordultak a dolgok és...
Még szélesebben elmosolyodom, amitől Fergus láthatóan jobban megijed.
- Ez a lényeg. Hadd nyújtóztassa ki a tagjait és szórakozzon egy kicsit!
Azzal elfordulok tőle, de újra megszólal.
- Rátaláltunk a helyre, ahol az az angyal... Uriel gyakran megfordul. Kívánja, hogy intézkedjenek a mészárlóink?
Mélyet sóhajtok.
- Nem. Ő az enyém. Menj, oldozd el Káint!
- Ahogy parancsolod! - fejet hajt, azzal eltávozik.
Ahogy pedig egyedül maradok, újra elmosolyodok és ajkaimat egy hűvös nevetés hagyja el...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Vámpír

Male ♌ Posts : 83
♌ Join date : 2014. Jun. 17.
♌ Age : 75
♌ Tartózkodási hely : の Pince
♌ Foglalkozás : の Nem akarod te azt tudni
♌ Humor : の Valami eszméletlen biztos van

TémanyitásTárgy: Re: Lucifer   Pént. Szept. 04, 2015 7:32 pm

Accepted!



Már a chaten is megdicsértelek, szóval nem tudom tovább fokozni azt az örömöt, amit okoztál. hízelgős Hát nem tudom... Vannak neked rajongóid? Úgy értem, hogy ki szereti jobban az írás stílusod? *jó, mindenkiét szeretem, de te még új vagy és hangoztatni kell* Egyszerűen imádtam, jól összerakott és csodálatos karakter.  minyon Marcielnek Külön köszönet azért, hogy megtartottad a play by-t akit javasoltunk hozzá. hízelgős Gondolom most jobb volna ha utadra engednélek és nem tartanám a zsivány vecsernyét neked, mert úgyis fontos dolgaid vannak mondjuk a Földön. Tehát vesd bele magad az életbe, kergesd az őrületbe az angyalokat és... Szerintem a többi anélkül is megy, hogy én mondanám. Razz

U.i.: Ááá ez nem normális dolog, de imádlak! affraid

Jó játékot kívánok neked a Staff nevében!  dönts helyesen
Leith Leith




Leith
Collins
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lysandercollins.tumblr.com
 
Lucifer
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
❝ B L O O D and L O Y A L T Y :: Archívum :: Zárt részleg :: Régi előtörténetek-