Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
tell me a story!
who's here?
show your face
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (32 fő) Szomb. Dec. 23, 2017 7:44 pm-kor volt itt.
latest posts
got an answer?
•• Ioles Mayfield, the second
írta: Ioles Mayfield
Pént. Feb. 23, 2018 5:45 am
•• Rudolf & Anita
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 10:01 pm
•• Ötletem van!
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 9:05 pm
•• dr. Kai Clemons & Leith
írta: Kai Clemons
Kedd Feb. 20, 2018 8:58 pm
•• Ariana & Lilith
írta: Lilith
Kedd Feb. 20, 2018 7:59 pm
•• Játékostárs kereső
írta: Theo Holst
Szer. Feb. 14, 2018 2:15 pm
•• Chicago Guilty
Vendég
Hétf. Feb. 12, 2018 7:47 am
•• Első pillantás
írta: Theo Holst
Csüt. Feb. 08, 2018 4:07 pm

Share | 
 

 Gustaf Vainio

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet



dear cupcake, call me by my name
avatar

Vérfarkas

♌ Posts : 1
♌ Join date : 2015. Sep. 04.

TémanyitásTárgy: Gustaf Vainio   Pént. Szept. 04, 2015 3:24 pm

Gustaf Vainio


25
Svédország
vérfarkas
-
pánszexuális
személyzet
egyedülálló
bill skasgard
kinézet

Hátra fésült, szőke haj. A szájból vagy cigaretta lóg, vagy valami lenéző, gúnyos mosolyra húzódik. Beesett, karikás, kíváncsi kék szemekkel pásztázza a világot, a világ néha vissza is néz rá, hogy aztán magában azon mélázzon, miért és miből hord mindig és mindenhová olyan göncöket, amiket nullához konvergáló vagyonát tekintve nyilván nem engedhet magának. Válasza erre, na, az nincs, de Dior cipők felmosáshoz, na, az… na mindegy. Összességében semmi különös nincs benne, talán még az utcán se fordulsz utána – pedig véleménye szerint a hátsó fele az előnyösebb testrészei közül való, megértené, és mérsékelten elégedett lenne, ha mégis megtennéd – két kéz, két láb, törzs, nyak, fej, és minden, amit egy anatómiai alapismeretek könyvből ki tudsz nézni férfi címszó alatt.
jellem
Egy átlagember gyomra felfordul a nárcizmusától, vagy attól a sok teátrális vonástól, mozgástól, félmondattól, amit a legnagyobb természetességgel alkalmaz a mindennapjaiban. Mindent eltúloz. Mindene túl műnek hat. Ennél fogva sose jössz rá, mit mond őszintén, és mikor ironizál. Az esetek többségében ő maga sem tudja, úgyhogy bizonyos szempontból – mármint kell, legyen ilyen szempont - a sok félrebeszélése egyáltalán nem nehezíti meg a kettőtök közötti kommunikációt.
Lusta. Néha kissé infantilis. Azzal együtt nem egy kedves valaki, de mindig vigyorog. Túl sokat beszél. Még többet kritizál.  Nem kifejezetten barátkozós típus, inkább az a fajta, aki szemérmetlenül hízeleg bármilyen módon és formában a feletteseinek, és mélyen lekezelő mindenkihez, aki a világrendszerében szerinte alatta áll. Ne kérj tőle segítséget. Tüzet. Vagy cigarettát. Na, várj csak, eleve ne kérj tőle semmit, soha – utasítsd. Az néha beválik.

szerepjátékos példa
- Nem kéne itt lenned.
- Ühüm. És akkor? Le fogsz lőni?
A jobb kezében tartotta a fegyvert, kibiztosítva, ezüst golyókkal töltve, ami önmagában elég okot adott volna arra, hogy egy magamfajta aggódni kezdjen, de történetesen tudtam róla, hogy balkezes. Máskülönben, ha tényleg ki akart volna nyírni, azt nem itt tette volna. Nem az ő sírjánál. Na meg a fáradtságot se vette volna arra, hogy megszólítson.
- Mit keresel itt? - adtam neki a lapot, hogy akcióba kezdhessen, és elmondhassa azt a szöveget, amit már két órája gyakorolt a temető előtt a kocsijában ülve.
- Az anyádat. - morogta azoknak az embereknek a kisugárzásával, akikről tisztán lerí, mennyire nincs kedvük ahhoz, amit csinálnak. Nézegette a kezében a pisztolyt. Gondolom, az járt a fejében, mi lenne a megfelelő mód arra, hogy hirtelen a halántékomhoz szegezze, hogy aztán nagyon-nagyon rémült legyek, és készséggel válaszoljak minden egyes kérdésére, amit esetlegesen majd feltesz nekem.
Tudom, hogy erre készült, mert én is ezt tenném.
Tudom, hogy erre készült, mert erre tanítottam.
Bár meg kell hagyni, istentelenül pocsékul tálalta a jelenetet. Tétován lépett egyet, majd még egyet. Én a sírra néztem. Friss földkupac. Magam ástam neki a gödröt – vagy annak a néhány marok pornak, ami maradt belőle – még egy kis csokor pitypangot is szedtem rá. Tulajdonképpen majdnem annyira siralmasan festett az egész, mint amennyire siralmasan is éreztem magam tőle.
Végre vett egy mély levegőt, hogy belekezdjen, de beelőztem.
- Nem, ne aggódj, Pöttöm, nem beszéltem senkivel. Nem látott senki, vagy ha mégis, akkor se tudta, hogy mit lát. Elmondhatod szépen a főnökeidnek, hogy jó fiú vagyok, betartom a szabályokat, meg... nem tudom, találj ki valamit. Ami pedig téged illet, húzd egy kicsit ki magad, rád nézni is rossz. - sóhajtottam, majd egy határozott mozdulattal leereszkedtem törökülésben a fűbe. Valami azt súgta, ez még eltart egy darabig.
- Nem kéne itt lenned.
- Tudom, most mondtad.
- Most velem fogsz jönni.
- tett pár elkeseredett mozdulatot arra, hogy ha nem is céloz konkrétan, de legalább felém fordítsa a fegyver csövét.
- Nincs kedvem.
- Választásod sincs.
- Ami azt illeti, Pöttöm, van. Veled szemben van.
- mint mindig, most is mosolygott, mikor így hívtam, lévén több, mint egy-kilencven magas, és vagy fele ennyire széles. Szegény pára még csak nem is sejti, hogy az IQ-szintjére vonatkozik a beceneve. - Ez most egy kihallgatás, nem? Nézd, figyelj, egyszerűbb, ha... mondjuk csak megkérdezed, mit akarsz tudni, hagyd ki ezt a drámázósdit, borzasztóan csinálod. A végén el fogom bőgni magam.
- Tudni akarom...
- Nem, nem te akarod tudni.
- Tudni akarják, hogy... azt az izét.
- Kimondhatod, szerintem őket
- körbe mutattam a sírokon. - nem igazán zavarja.
- Miért voltál a lakásán?
- Meghívott.
- Mit csináltatok?
- Főztünk.
- Mit?

Jelentőségteljesen ránéztem, hogy éreztessem vele, mekkora baromságok hagyják el ama hamvas rózsaszín, telt kis ajkait.
- Civilként voltam ott. A Doktor a barátom volt, és mint barátjától, segítséget kért tőlem.
- Miben tudnál te segíteni neki?
- döbbenet, enyhe lenézés és sok-sok-sok hitetlenség csengett a hangjában.
- Eltakarítani. - felvonta a fél szemöldökét, ezért hozzáfűztem. – Egy kísérlet után. - Mire úgy nézett rám, mint egy elmebetegre. - Takarító vagyok.
- És mikor megérkeztek...
- Nem avatkozhattam közbe. Az angyalok, bocsánat, az elkövetők ismerték a Doktort, rá vadásztak. Hiszen én csak egy... szóval jöttek a tőrjeikkel. Nem tehettem semmit. Rosszkor voltam rossz helyen, ennyi.
- Szóval végignézted, ahogy megölik.
- Végignéztem, ahogy megsebesített egyet, és a másik őt kapja el.
– többé-kevésbé.
- A kísérlet?
- Sikertelen.
- Úgy mint?
- Az hír járja, a lány halott. Nem tudom. Csak a vért mostam fel.
- Akkor... öhm...
- köszi, igazából ez minden, amit hallani akartam, a szálak el vannak varrva, a hírtől elélveznek odafenn, viszlát, jó volt látni, amúgy zseniális az új cipőd, gyerünk, csak mondd ki, nem olyan nehéz. - nos... - vett egy mély levegőt.
Hát, végül is, ez is megteszi.
Szélesen rámosolyogtam, miközben szépen, lassan felegyenesedtem a földről. Köszönésképp biccentettem, majd sarkon fordultam, hogy elinduljak.
- Hé! - kiáltotta. Mire megálltam. - Azért... azért vigyázz m...
- Ki ne mondd.
- megforgattam a szemeimet, bár ebből mit sem láthatott, révén háttal álltam neki. - Úgy egyébként, tényleg húzd ki magad. Gerincferdülés, Pöttöm, nem tréfadolog.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Vámpír

Male ♌ Posts : 83
♌ Join date : 2014. Jun. 17.
♌ Age : 75
♌ Tartózkodási hely : の Pince
♌ Foglalkozás : の Nem akarod te azt tudni
♌ Humor : の Valami eszméletlen biztos van

TémanyitásTárgy: Re: Gustaf Vainio   Pént. Szept. 04, 2015 11:07 pm

Accepted!



Üdv az oldalon Gustaf! Bevallom először csak csodálkoztam, hogy ezt a nevet szabad-e Gustie-nak becézni, de aztán lemondtam róla. Minek becézzek egy csodálatos nevet, ha pont úgy szép ahogy van!  Very Happy Nem mindennapi névválasztás, ezért hadd dicsérjelek meg!  repülni akarok Gondolom most azt következik, hogy térjek át az előtörténetedre. Jó! Kinézet, jellem szép lényegre törő szóval, nem is értem miért kellett a dráma a chaten. Razz Látod, hogy nem haltál bele és csodásan összehoztad. Smile Igazából nem szeretnélek feltartani és arról beszélni, hogy a szerepjátékospéldád mennyire megfogott és elgondolkodtatott, hogy ott akkor mi is történik éppen és miről van szó. De ez így volt jó ahogy volt. Wink  Ez a *nem is tudom minek nevezzem* hízelgős karakter tetszik. Szóval akkor most már mehetsz foglalózni és vesd bele magad az életbe!

Jó játékot kívánok neked a Staff nevében!   vérfarkas
Leith Leith




Leith
Collins
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lysandercollins.tumblr.com
 
Gustaf Vainio
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
❝ B L O O D and L O Y A L T Y :: Archívum :: Zárt részleg :: Régi előtörténetek-