Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
tell me a story!
who's here?
show your face
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (32 fő) Szomb. Dec. 23, 2017 7:44 pm-kor volt itt.
latest posts
got an answer?
•• Ioles Mayfield, the second
írta: Ioles Mayfield
Pént. Feb. 23, 2018 5:45 am
•• Rudolf & Anita
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 10:01 pm
•• Ötletem van!
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 9:05 pm
•• dr. Kai Clemons & Leith
írta: Kai Clemons
Kedd Feb. 20, 2018 8:58 pm
•• Ariana & Lilith
írta: Lilith
Kedd Feb. 20, 2018 7:59 pm
•• Játékostárs kereső
írta: Theo Holst
Szer. Feb. 14, 2018 2:15 pm
•• Chicago Guilty
Vendég
Hétf. Feb. 12, 2018 7:47 am
•• Első pillantás
írta: Theo Holst
Csüt. Feb. 08, 2018 4:07 pm

Share | 
 

 Ophelia Holland

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet



dear cupcake, call me by my name
avatar

Ember

Female ♌ Posts : 4
♌ Join date : 2015. Sep. 04.
♌ Age : 27
♌ Tartózkodási hely : Amsterdam
♌ Humor : Lost

TémanyitásTárgy: Ophelia Holland   Pént. Szept. 04, 2015 7:43 pm

Ophelia Holland


24
London, UK
ember
eddig még semmi
heteroszexuális
kívülálló
egyedülálló
Candice Accola
kinézet
Velem sajnos vagy nem sajnos, túlságosan előítéletesek az emberek. Szőke haj, kék szemek, csinos pofi, szép alak. Ráadásképpen mindig olyan ruhákban járok, amelyek ha nem is felelnek meg az éppen legfrissebb divatnak, akkor sem idejét múltak és slamposak. Ezek után nem sokan gondolnak rosszakat rólam. Hisz tudod, az első benyomás sokat nyom a latba. Néha túl sokat is.
De a lényeg az, hogy egy áldott jó kislánynak gondolnak. Még akkor is, ha már rég elmúltam tizennyolc. Pedig ha tudnák, hogy a bájos külső egy eléggé zűrös belsőt takar, valószínűleg szóba se állnának velem.
Az öltözködési stílusomról legyen elég annyi, hogy mindig alkalomhoz illő. Ha viszont nem tetszene, ahogy kinézek, akkor ne nézz rám és megoldódott a problémád...
Nem tudom, milyen benyomást keltek az emberekben a puszta megjelenésemmel. Na jó, azért egy-két szituációban ez teljesen egyértelmű. Vannak olyan fiatal lányok, akik mellett ha megállok, szinte szabad szemmel látom, ahogy összezsugorodnak. Nem tudom, hogy miért váltok ki egyesekből ilyen reakciót, hiszen nem vagyok egy "A" kategóriás bombázó. Tisztában vagyok az értékeimmel - egészséges keretek között -, éppen ezért csak sajnálni tudom azokat, akiknek kisebbségi komplexusa lesz miattam.
Az, hogy a férfiakra hatok, na ez megint más kérdés, de erről inkább őket kellene megkérdezni.
jellem
Hogyan is kellett kezdeni, mikor a pszichiáterhez jártam? Ó, igen, el kellett mondanom, milyen nagyobb változások történtek velem az elmúlt 8 évben.
Nagyon jó eredménnyel leérettségiztem, aztán felvételt nyertem egy jó egyetemre. Lediplomáztam, szakmát szereztem. Lett egy munkahelyem, ahová imádtam bejárni dolgozni. A barátom megkérte a kezem, igent mondtam. Elköltöztünk New York-ba, az eljegyzési vacsoránkat is ott tartottuk.
A szüleim és az öcsém is fent voltak azon a metrójáraton, amelyen egy pszichopata vérfürdőt rendezett. Egyszerre vesztettem el mindhármukat, méghozzá magam miatt. Hisz én voltam az, akihez annyira igyekeztek. Ha nem élt volna bennem annyira erősen az Amerikai álom, akkor maradtam volna a fenekemen otthon, Londonban.
A szeretteim halála megváltoztatott. Felesleges arról beszélni, milyen voltam azelőtt, mert ahhoz a lányhoz soha többé nem fogok tudni visszatérni. Undok lettem, nem törődtem senkivel, beszélgetni sem volt kedvem. Reggel felkeltem és úgy viselkedtem, mint egy robot. A nővéremet és a vőlegényemet is olyan messzire löktem magamtól, amennyire csak tudtam. Még az eljegyzést is felbontottam és hazarepültem Londonba, a szülővárosomba.
Ott viszont nem bírtam megmaradni. Minden egyes térről, utcáról emlékek villantak be, amikor pedig fel kellett ülnöm a metróra, olyan erős pánikroham tört ki rajtam, hogy kórházba kerültem. Innentől kezdve telenyomtak gyógyszerekkel. Amint kiengedtek, elszöktem és Amszterdamba jöttem.
Nem szeretem az életet, már nem. Nem látok benne semmi jót, éppen ezért többször megfordult már a fejemben az öngyilkosság gondolata is. Már nincsenek céljaim, se álmaim. Nem hiszem, hogy valaha is túl fogok tudni lépni azon, hogy én öltem meg a szeretteimet. Ezen nem is lehet, már-már fizikai képtelenség.
Egy dolog segít enyhíteni a fájdalmat, az pedig az alkohol. Úgyhogy ha egy durván kiégett, de attól még valamennyire csinos lányra vágysz, Amszterdam valamelyik bárjában biztosan megtalálsz. De csak akkor gyere oda hozzám, ha nem komolyak a szándékaid.
Lányok, ti pedig... nem lennék jó barátnő. Nem lógnék órákat a plázában, nem ülnék be egy kávéra, nem csacsognék órákon át telefonon, úgyhogy jobb, ha nem is próbáltok meg barátkozni velem.

szerepjátékos példa
A lépcső tetején állva nézek a mélységbe. Kíváncsian várom, hogy lábaim mikor visznek már előre, hogy végre túlessek ezen. Mert hát nem nehéz... Most, ebben a pillanatban is egymást lökdösik az emberek, hogy végre lejussanak a megállóba. Néhányan szúrós szemekkel pillantanak fel rám, hogy tűnjek már az útból, de nem érdekelnek.
Egy kezdőlökést azonban mégis sikerül kapnom, onnantól kezdve pedig nincs megállás. Ugyan még így is úgy nézek ki, mintha lassított felvételben sétálnék lefele a lépcsőkön, de nem tudok változtatni ezen. Az emberek elrohannak mellettem, hogy még pont elcsípjék a bent várakozó járatot. Én azonban nem sietek el semmit sem. De lent már nem toppanok meg, lábaim egyenesen visznek előre. A nyitott ajtókon át belépek az egyik metró kocsiba. Automatikusan az egyik kapaszkodóhoz sietek, ujjaimat köréfonom. Az ajtók csapódva becsukódnak, mi pedig elindulunk. Mély levegőt veszek, többször egymás után, mert kezdem azt érezni, hogy megfulladok. Hűvös kezemet a nyakamhoz szorítom, hogy segítsek lehiggadni magamnak, de ez a módszer csupán pár másodpercig segít. Utána csak még jobban bepánikolok. Egyre szaporábban kapkodok levegő után, gyorsan pillantok körbe magam körül, újra és újra. Nem érzékelem, hogy valaki is figyelne, de ez nem is csoda, tekintve, hogy a föld rekordsebességgel kezdett el forogni körülöttem.
Leguggolok, de továbbra sem engedem el a kapaszkodót. Remegni kezdek, hányinger tör rám, a szívem majd kiugrik a helyéről. Nem tudom lenyugtatni magam, s ahogy újra és újra pislogok, egyre homályosabban látom a tömeget körülöttem. Mielőtt egy vészjelző sikoly elhagyhatná a számat, minden elsötétül körülöttem.

Kinyitom a szemeimet, körbepillantok magam körül, s a másodperc röpke töredéke alatt rájövök, hogy egy kórházban vagyok. Ahogy sikerül jobban fókuszálnom a szemeimmel meglátom, hogy a nővérem éppen egy orvossal beszél. Remek...
Megköszörülöm a torkom, amire rögtön felkapja a fejét és odafut hozzám.
- Drágám! Hogy érzed magad? - Megsimítja a hajamat és aggódó tekintettel néz rám.
- Jól. - Elhúzom a fejemet, mert sohasem szerettem, ha valaki a hajamat piszkálta. Mire bármi mást kérdezhetne, odalép az orvos és elmondja, hogy pánikrohamom volt. Ad pár tanácsot, felír pár receptet, még a kollégáját is, mint a legjobb pszichiátert a városban, beajánlja. Hát én meg nem fogok agyturkászhoz járni és pont. Az orvos kimegy, a nővérem is vele tart, én meg amilyen gyorsan csak lehet, kikelek az ágyból és felöltözöm. Mire testvérem visszaér, már az ágy mellett állok, teljes harci felszerelésben és indulásra készen.
- Pihenned kellene... - Kezdi megint az aggódást, amiből nekem már nagyon elegem van.
- Majd pihenek a repülőn. - Vágom vissza, miközben felhúzom a csizmámat.
- Repülőn? Hová mész? - Szemei kikerekednek és ijedten vizslatni kezd velük.
- Amszterdam-ba. - Nincs kedvem csacsogni, csak éppen annyi információt osztok meg vele, amennyi szükséges.
- Mikor? - Kérdez újra, majd amikor válaszra sem méltatom, elém lép, karjait összefonja és dobolni kezd a lábával.
- Négy óra múlva. Úgyhogy ha megbocsátasz... mennem kell. - Elsétálok mellette, erősnek és nemtörődömnek mutatom magam, de ugyanakkor a szívem szakad meg. Sohasem akartam így viselkedni vele, de egyszerűen nem bírok a szemébe nézni. Én voltam az, aki miatt el kellett temetnie a szeretteit. Mindegy, hogy ő nem tart hibásnak, mindegy, hogy ugyanúgy szeret. Én ezt sohasem fogom tudni megbocsátani magamnak.
- Ne csináld ezt... - Elkapja a karomat és ezzel egy pillanatra megállít.
- Nem tehetek mást. - Suttogom, majd kivonom kezemet a szorításából és elsétálok.
Vagy már inkább futok. Minél előbb ki akarok jutni az épületből, magam mögött hagyni ezeket az élményeket, emlékeket. Azért, mert egyszer kijött rajtam egy pánikroham, még nem jelenti azt, hogy beteg vagyok és állandó kezelésre szorulok.
Bár megeshet, hogy éppen egy elmegyógyintézet falai között érezném jól magam, ki tudja. Mekkora poén lenne beszökni egybe! Ha alkohol nincs is ott, biztos adnának valami nyugtatót, ami elhomályosítani a maradék józan eszemet.
Az épület előtti szemetesnél megtorpanok, s előhúzom az orvostól kapott recepteket. Kidobnám őket, de az előbbi gondolatom miatt inkább visszagyűröm őket a zsebembe. Talán később még valamelyik jól jöhet.
De most irány Amszterdam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Vámpír

Male ♌ Posts : 83
♌ Join date : 2014. Jun. 17.
♌ Age : 75
♌ Tartózkodási hely : の Pince
♌ Foglalkozás : の Nem akarod te azt tudni
♌ Humor : の Valami eszméletlen biztos van

TémanyitásTárgy: Re: Ophelia Holland   Szomb. Szept. 05, 2015 4:19 pm

Accepted!



Üdvözöllek az oldalunkon kedves Ophelia! *nagyon tetszik nekem ez a név, kitűnő választás!*
Egy nagyon szépen kidolgozott és összeszedett előtörténetet olvashattam, tehát büszke lehetsz magadra. Smile Áttudtam érezni a helyzetedet, amiért önmagad hibáztatod a szüleid és az öcséd halála miatt.  Sad De még most is csak azt tudom mondani, hogy fel a fejjel. Ennek bizonyára így kellett lennie, mert eképpen volt megírva a Nagy könyvben amiben a Sorsunkról van szó. Csak azt tudom mondani, még így útravalóul, hogy kezdj új életet és temesd el a múltat, bármily nehéz is legyen. félénk piros *wááá a pbd egy csodabogárlény* Tehát elfogadva, menj szépen foglalózni és fedezd fel Amszterdamot!  
Jó játékot kívánok neked a Staff nevében!   győzelmi tánc
Leith Leith




Leith
Collins
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lysandercollins.tumblr.com
 
Ophelia Holland
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
❝ B L O O D and L O Y A L T Y :: Archívum :: Zárt részleg :: Régi előtörténetek-