Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
tell me a story!
who's here?
show your face
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (32 fő) Szomb. Dec. 23, 2017 7:44 pm-kor volt itt.
latest posts
got an answer?
•• Ioles Mayfield, the second
írta: Ioles Mayfield
Pént. Feb. 23, 2018 5:45 am
•• Rudolf & Anita
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 10:01 pm
•• Ötletem van!
írta: Anita Sandvoort
Kedd Feb. 20, 2018 9:05 pm
•• dr. Kai Clemons & Leith
írta: Kai Clemons
Kedd Feb. 20, 2018 8:58 pm
•• Ariana & Lilith
írta: Lilith
Kedd Feb. 20, 2018 7:59 pm
•• Játékostárs kereső
írta: Theo Holst
Szer. Feb. 14, 2018 2:15 pm
•• Chicago Guilty
Vendég
Hétf. Feb. 12, 2018 7:47 am
•• Első pillantás
írta: Theo Holst
Csüt. Feb. 08, 2018 4:07 pm

Share | 
 

 Horatio Collins

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet



dear cupcake, call me by my name
avatar

Vérfarkas

Male ♌ Posts : 4
♌ Join date : 2015. Sep. 04.
♌ Age : 19

TémanyitásTárgy: Horatio Collins   Pént. Szept. 04, 2015 8:40 pm

Horatio Cyril Collins


16 (+54)
Londonderry
Vérfarkas
Nem tudok róla
Hetero
Hozzátartozó
Egyedülálló
Dylan Sprayberry
kinézet

Világosbarna rövid hajam mellé tengerkék íriszek párosulnak. Arcvonásaim komolyak, bár ha vigyorgok, akkor szám a fülemig is elér. 170 cm magassággal büszkélkedhetek, és meglehetősen kidolgozott fizikummal, amit a rengeteg súlyemelésnek, és futásnak köszönhetek. Ruhatáramban leginkább a márkás darabok húzódnak meg. Színösszetételekben nem igazán válogatok, az összeállítások pedig legtöbbször a farmer-pulcsi párosítás, de nem félek felvenni rövid ujjút, rövidnadrágot vagy éppenséggel trikót.

Farkasként a legsötétebb és legmélyebb fekete, amit el tudsz képzelni. Hatalmas, vastag és sűrű bunda fedi a testem mindenhol, fejem kifejezetten busa. Borostyán tekintet és nem épp kicsi termet társul ehhez. Mint egy árnyék, gonosz, ördögi tekintettel. Testem erős, izmos és ruganyos, nem túl nagy, de kicsinek sem mondható. Tartásom mindig büszke és tekintélyt parancsoló, a meghunyászkodást alapból nem ismerem. Mozgásom kifejezetten könnyed, olyan érzést kelt ránézésre, mintha úsznák a körülvevő közegben. Hatalmas behemót, ne akard megismerni ezt az oldalam!

Kép

jellem

Szóval szeretnéd tudni mi jó és mi rossz bennem? Inkább mi rossz és mi elviselhető. Különösebben nem fényezném magam. Felesleges, mert rohadtul nem vagyok egy szent. Még csak a közelében sem járok.
Meglep? Nem hinném...
Szóval, alaptermészetemnél fogva makacs vagyok, önfejű, amolyan leszarom mit akarsz, mert úgyis azt csinálom, amit akarok. És akkor mi van? Na... ne akard, hogy rossz lábbal keljek, mert akkor elég elcseszett kedvemben vagyok. Igaz, alapvetően is megbújik bennem némi arrogáns, bunkó nyersesség, de olyankor... inkább ne akard megtudni. Ellenem nem lehet csak úgy lépéseket tenni, mert egyszer mindent megtorolok. Ott vágok vissza, ahol a legjobban fáj, és ígérhettem mellé pluszba azt a fajta szenvedést, amelyet csupán csak általam ismerhet meg az adott illető. Vissza fogja még az a személy egy nap sírni, hogy találkozott velem.
Egyébként egész jó fej vagyok, jobb napjaimon, és többnyire vidám, szórakozott megvilágításba teszem a dolgokat, az élethelyzeteket. Persze emiatt sokszor nem vettek már komolyan. Egy ideig......
És igen... a szívem. Nos, van, kétségtelen. Pumpálja bennem a vért, meg ilyenek.
De tréfát félre téve: eléggé jeges. Sem őszintén szeretni (csak némi halovány tisztelet a kivételnek), sem egyébre nem vagyok képes vele, ami érzelmet tükrözhetne. Egyszer sebezték meg... azóta se hagytam senkinek...


szerepjátékos példa

Olyan naivak, szánalmasak, mártírok, önfeláldozó lények vagyunk mi emberek... holott mindennek értelme sincs arra tekintve, hogy mind meg fogunk halni hamarosan. Mégis erős bennünk a küzdés vágy, a kitartás, a hajsza, a 'sosem adom fel' jellegű ige.
Borostyánszemek villantak a sötétben. Bestiális üvöltés. Csattogó agyarak. Éles fájdalom a húsomba marva. Csontokig hatoló gyötrődés. Mindenre tökéletesen emlékszem.Láttam, ahogy a férfi szája mozgott, szavakat formált – de a szavakat már nem hallottam. Mint a némafilm, színesben, bár a szöveg már nem járt hozzá. A világ homályos képeket küldött elém. Egyre gyorsabb tempót felvéve villództak, megpróbáltak megvakítani, hiszen képtelen voltam felfogni az értelmüket, nem tudtam egyiket sem maradásra bírni, hogy megnézhessem, nem tudom, mit akartak tőlem, de éreztem az erejüket. Szédelegve, hányingerrel küszködve próbáltam összeszorítani nedvessé vált szemhéjaimat, mert attól féltem, hogy a nyomástól az egész koponyám azonnal darabokra robban, de hiába rogytam négykézlábra, ingoványosnak éreztem magam alatt a talajt, csak az adrenalinbomba nyomását érzékeltem igazán, mely forró csíkban, alattomosan kúszott fel az agyamig.  A mellkasomban dörömbölő szívem hangjai adták hozzá a ketyegést, minden gyors leütés figyelmeztetés az elkerülhetetlenhez, s  a reteszek hamarosan belefúródtak a koponyámba, lávaként fortyogó vérem pedig tízezer apró darabkát sodort tova, hogy így bűnhődjek. Nyüszítés torkollott vad morgásba, leszegtem a fejem, minden egyes idegszálam, összes inam és legapróbb részem tiltakozott, hogy elinduljak, pedig nem én diktáltam. Nem csak extázis volt, hanem gyötrelem is egyben. "Megmérgezett" az a bestia. Önmagával.
Hihetetlen, hogy ekkora fordulat következett be az életemben. Valami eltörött bennem, túlcsordult és kiömlött, egyszerre  fogott a harag és a szégyen, de mellkasomra mázsás szomorúság nyomódott, úgy préselt össze, hogy mozdulni sem tudtam, lebénulva mély levegőkkel szorítottam össze az állkapcsom, mígnem az vicsort formált a képemre. Tekintettem átváltott valami iszonyúságba, amely szavakkal ki sem fejezhető. Egyszerre gyilkos pillantás volt ez és halálos szúrás.
Olyan, mintha egyenesen újjászülettem volna. Lehunytam szemeim, tudatosan lazítottam el a dühtől és fájdalomtól gránittá keményedett izmaim, kő merev vonásaim. Gondolatban elszakadtam fizikai testemtől, levettem a lelkem anyagbörtönbe zárt húsburkot. Láncaim magam mögött hagyván megacéloztam akaraterőmet és koncentrálni kezdtem. A nyugtató elmegyakorlat közben szünet nélkül számoltam magamban a tovaröppenő másodperceket, hiszen a növekvő értékű számok ritmikus, monoton mantrázása segíti az agyat az összpontosításban, a kívánt mélységek elérésében: kizártam a külvilágot és távol tartottam a makacsul visszalopakodni vágyó, frusztráló gondolatokat.
Nem elég, hogy fivérem eltűnt, meghalt, de még egy ilyesmit is a nyakamba akasztottak! Hogyan lehetne így élni, ezzel a hatalmas defekttel?! Az emlékeket eltemethetjük, eláshatjuk magunkban, de ha nem tesszük jól, újra a felszínre törnek. Lehetséges egyáltalán szándékosan úgy elfelejteni valamit, hogy arra soha nem gondolunk többé? Erőnek erejével talán igen. Sok sok évnyi keserves szenvedés után sikerülhet, viszont elég egy illat, egy hang, egy arc... és minden visszatér. Minden az Ő hibája volt! Ha nem történt volna mindaz ami, akkor nem lenne a bátyám halott és én se lennék ilyen elcseszett és magányos! A család az, akiért harcolsz, és akik hajlandóak érted harcolni. A nagy fenéket! Egy család nem hagy magadra! Egy család! A bátyámat tartottam a családomnak....Minden, amit el akartam temetni, csak még intenzívebben ragad meg. Belém mar, fogaival minél nagyobb darabokat tép ki belőlem.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



dear cupcake, call me by my name
avatar

Vámpír

Male ♌ Posts : 83
♌ Join date : 2014. Jun. 17.
♌ Age : 75
♌ Tartózkodási hely : の Pince
♌ Foglalkozás : の Nem akarod te azt tudni
♌ Humor : の Valami eszméletlen biztos van

TémanyitásTárgy: Re: Horatio Collins   Pént. Szept. 04, 2015 9:51 pm

Accepted!



Hadd üdvözöljelek oldalunkon kis öcsi! Külön köszönet a gyorsaságodért! Teljesen megleptél! Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elkel az egyik hirdetett karakterem. Smile Szóval most örülök és szerintem ezt egy jó darabig hallani fogod tőlem! repülni akarok A kinézeted és jellemed határozottan tetszett. Nagyon örültem, hogy még a farkas énedre is kitértél s, láthattam róla képet.  tánc Gondolom ne említsem meg a szerepjátékospéldádat mert akkor eltörik a mécses és nem könnyek hanem vér fog folyni. nagyon sír Csodállak! Nem tudom te, hogy bírtad ki eddig nélkülem. De az biztos, hogy öröm lesz viszont látni téged. Nem is akárhogyan! Oké, azt majd kitaláljuk még.  légdobos kék Szóval örülök és nem tartalak fent téged! sietős Légy erős, legalább addig amíg viszont nem látjuk egymást!

Jó játékot kívánok neked a Staff nevében!  vérfarkas
Leith Leith




Leith
Collins
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lysandercollins.tumblr.com
 
Horatio Collins
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
❝ B L O O D and L O Y A L T Y :: Archívum :: Zárt részleg :: Régi előtörténetek-