Synerella

Róma; Krisztus születése előtt.
Csak egy átlagos nap volt, mint a többi, egy rabszolgának mindennap áldás amit túlél. De komolyan, mert lehetséges, hogy az utcára kerülsz, mert a dominának éppen elöntötte a szennyvíz az agyát,vagy annyira egy féltékeny r.banc, ha ránézel a férjére mehetsz szajhának, ami szintén egyenlő a halállal. Nos, ez van mást nem tudok csinálni, csak teszem a dolgomat.
- Mira! Ó, hát itt vagy. – jelenik meg előttem a ház úrnője.
- Naevia úrnő, mit parancsol? – hajtok fejet neki gyorsan, még a végén tiszteletlennek titulál mert nem vagyok elég gyors, amióta teherbe esett a kis kedvenc gladiátorától azóta a maradék esze is elment, de persze váltig állítja, hogy a férjétől van. Nekem ugyan teljesen mindegy.
- Lucretiahoz küldelek, van pár ékszer amit elviszel neki, és ő is küld egy csomagot, siess vele. -
- Rendben van, hamarosan érkezem. – hajtok fejet ismét és elhagyom a házat, s a másik domina házához igyekszem. Csodálatosan szép napunk volt, kellemes lágy szellő simogatta a karomat, a hajam is gyengéden szállingózott, és még azt se tudta megtörni a kedvemet, hogy a helyi ivóból elém esett egy részeg fickó, könnyedén átléptem, s folytattam az utamat. A telekre lépve furcsálltam, hogy nem jön elém senki, de nem gondoltam semmi komolyra, biztos más dolguk van, lassan léptem be az előtérbe, hangokat hallottam így arra mentem, az elküldött ékszereket már letettem az egyik komódra. Amint elértem a fürdőt már tudtam milyen hangokat hallottam.
- Én..csak..Naevia úrnő ékszereit hoztam el. De már megy is, nem láttam semmit. – dadogtam zavartan, miért kell itt lenni az úrnőm férjének? És nekem? Nem akartam szemtanúja lenne egy házasságtörésnek. Szétrebbentek, mintha méh csípte volna meg őket. Az utána való jelenetre nem voltam felkészülve. Caius egyszerűen kisétált a vízből, szó nélkül, pedig már megfordultam, hogy elhagyjam a villát. Amit láttam, a fehér ruhámon terjedni kezdett a vörös folt, az a szemét leszúrt engem, a falhoz hátráltam, s lezuttyantam a földre, a vörös folyadék pedig csak terjedt a ruha anyagán, ennyi végem van, mert rosszkor voltam, jó helyen, Fogjuk rá, hogy jó helyen.
- Meg..foglak..ölni…- leheltem felé egy mosollyal, ajkam sarkán kibuggyant a vér, hallottam a nevetésüket. De tényleg megakartam ölni, bosszút akartam állni rajta, ok nélkül ontotta ki az életem, nem árultam volna el a kis titkát, mert nem, mindenki ezt csinálta az arisztokráciában.
Démon lettem, és nem érdekelt, hogy mennyit kell sínylődnöm míg szabad leszek, de az angyalok közé nem akartam tartozni, nem vihettem volna végbe a bosszúmat. Egyet akartam, hogy a gyilkosomat a saját kezeimmel öljem meg, ne pedig más.
Hideg, kegyetlen mosoly kúszott az arcomra, éjszaka volt,de a volt munkaadóm megint pásztorórát töltött, tökéletesen időzítettem.
- Szép estét– döntöttem oldalra a fejem, halkan felkuncogtam, megint megijedtek, de most láttam a félelmet és a rettegést a szemünkben, s a meglepettséget is.
- Nem kell ilyen nagy szemekkel nézni, megmondtam, hogy megöllek. De,ha már itt van a kedves szeretőd is, akkor őt is. – simítottam végig az arcán a tőrrel, hagytam, hogy vérezzen egy kicsit, lenyaltam a fegyverre került vért, végül a nő felé fordultam, egyik kezemmel megfogtam a nyakát, aztán lassan mártottam a tőrt a szívébe.
- Hm, most te jössz.. Nézzenek oda, nem bírtad magadban tartani, bevizeltél nagyfiú. – kacagtam fel, szórakoztatott a helyzet.
- Ha nem csalod meg a feleséged akkor most nincs ez a kellemetlen helyzet.– búgtam a fülébe, csókot nyomtam a nyakára, jobb kezemet a mellkasára csúsztattam pont ahol a szíve található, gyengédnek nem nevezhető módon tűnt el a kezem átszakítva a tüdejét, majd kihúztam a kezem, és eldobtam a szívét, fogalmam sincs hol placcsant.
Mindennél jobban megérte látni ahogy rettegett tőlem, a félelme egyszerűen csodálatos volt,és a nőét is élveztem. Minden egyes elszenvedett napot megfog érni amit a Pokolban töltök el. De nem aggódom magam miatta, remek szórakozást találtam magamnak, ennél jobbat nem is találhattam volna.
Mira meghalt, Synerella megszületett.