Gábriel

Mondd, milyennek képzelsz el egy a világ kezdete óta létező entitást? Sokszínűnek, élettel telinek vagy éppen ellenkezőleg, egyhangúnak…? Fásultnak és kiábrándultnak?


Összetett és árnyalt. Nehezen meghatározható jellem. Éppoly könnyen mosolyodik el az élet apró-cseprő gondolatain, mint amilyen hamar lohasztja le derűs görbületét annak egy-egy szegmense – első sorban a csőlátás megmutatkozásai. A Biblia szerint Isten hét nap alatt teremtette a Földet. A tudósok megállapították, hogy több, mint négy milliárd éve keletkezett a bolygó. Miért állna egymástól távol a kettő? Urunk.. Atyánk kortalan. Ki határozza meg, hogy mekkora intervallumot ölel fel egyetlen napja…?
Szikrát lobbant a fejben, gondolkodásra bírja az embereket, elhinti az inspiráció magvait, hogy ezzel gazdagítsa a földi teremtények minden napjait és igazi életet csempésszen bele, kultúrát, felfedezéseket, műalkotásokat. Új művészeket, új filozófusokat, tudósokat, véleményüket vállaló embereket ad a társadalomnak, kik annak hasznára válhatnak – emelhetik az emberiség színvonalát, büszkévé tehetik hallgatag Atyját. Az ő dicsőségére tevékenykedik, őérette viseli méltósággal a kegyvesztettséget és az ő szavait tartja szeme előtt minden egyes lépésekor. Már-már bosszantóan lojális fajta és még bosszantóbb, miként véleményét selyembe csomagolva tálalja, mely kibontva éles késként vágja meg a gonddal bánó ujjbegyet. Ő ennek ellenére csak egy „csendes gyilkos” marad. Megfigyel, kivár, elemez, ha a helyzet komplikáltsága ezt kívánja meg és türelemmel viseltet minden hezitáló irányába, hogy a megfelelő pillanatban megadhassa az utolsó lökést a döntéshozatalhoz.
Nem szereti a tétlenkedőket, a könnyen ítélkezőket, a hímsoviniszta barbárokat, azokat, akik nem értékként tekintenek az életre, melyet Isten adott nekik – szemében nem értékelik a legnagyobb ajándékot, mit Uruk s parancsolójuk az ölükbe pottyantott s mégis… Nem képes hibáztatni őket érte, az egyszerű embereket. Száz esztendő valóban kevés. Birodalmakat, teóriákat látott megbukni. Népeket kihalni, az ősóceánt átformálódni.. Hogyan is tehetné, hogy nem a végletekig megértő azokkal, akik ennek a töredéknyi idejét sem élhetik meg? Akár tanító a gyermekkel, úgy bánik velük… Hagyja néha elesni őket. Hagyja hadd álljanak önerőből talpra és önnön diadaluknak éljék meg a felállás sikerét. Módszerei egyediek, néha kifogásolhatóak, de eredményességük szavatolt, mint rendíthetetlen hűsége. (...)
Olyan akár a víz. Tisztára mos. Élethez segít;  „Amerre csörgedez vagy lehullik, mint a férfi égisten magva, áldást, isteni eredetű termékenységet hoz.” ...s mint eleme, ő maga is szereti kihasználni a pajzson lévő réseket, a kiskapukat a bürokratikus világban.
Magas férfi, ki harmincas éveinek derekán jár, azon is pár kósza évvel túl, de jól áll neki a kor. Szeme környékén már kirajzolódtak a szarkalábak, homlokára gyakrabban vet árkokat a gondolat, melykor szemöldökeit enyhén borzolni látszik s egyfajta bölcsességet kölcsönöz komorabbnak tűnő ábrázatának. Kifejező, világoskék íriszpárja kifejezetten vonzza a tekintetet, ritkán szolgál tükörként haragjának. Szikár izomzata mellé méltóságteljes magasság társul a maga szerény száznyolcvanhárom centiméterében. Vállai szélesek, csípője keskenyebb, úszó testalkatúnak nevezhető. Összességében férfias jelenség. Esztétikus. Impozáns, az állkapocs ívére gyakran telepedő borosta ellenére is - tán pont emiatt.
Öltözködését tekintve a pasztell színeket kedveli, feketével, fehérrel kiegészítve, kizárólag egyszerű s egyben elegáns darabok képében. Idegenkedik a kirívó színektől, mindentől, ami extravagáns. Profiljába mindez nem illik bele, ő sokkal semlegesebb. Nem aggat magára semmi nemű ékszert, egyedül egy fémszíjas karóra képezi a teljes palettáját ily téren. A kevesebbet többre tartja.
Ádám és Éva – én tettem. Dániel próféta tolmácsa – én voltam. A Vörös-tenger – én választottam ketté. Zakariás és Keresztelő János, Mária és Jézus – én közöltem a gyermekáldást.


Jézus feltámadása – én jelentettem be. Sámson – én adtam hírül anyjának kit hordoz keble alatt. II. Szilveszter pápa – én figyelmeztettem. Mohamed – én vittem el hozzá Isten igéjét. Jean d’Arc – én szítottam benne a tüzet. A végítélet napja – az én harsonám jelezte. Általam jő el a Szent Lélek, én őrzöm az Édenkertet, egyike vagyok a Négyeknek, én vagyok a Hírhozó, én vagyok Isten ereje.
A Biblia, a Korán, a Mormon könyve, a Tipitaka, a Bhagavad-gíta, az Ádi Granth, a Kandzsúr és a Tandzsúr – mind ember keze által lejegyzett tudás és tudjuk: az emberek hibáznak. Egészen biztos azt súgtuk a fülükbe, mit pergamenre vetettek? Jól hallották szavainkat? Nem értelmezték félre? Én tudom az igazságot, mi mind tudjuk… A gépezet működik, ők üzemeltetik immáron és mi csak felügyeljük ténykedéseiket, gondoskodunk róla, hogy Sorsuk a megírtak alapján teljesüljön be – az odáig vezető utat maguknak kell kitaposniuk.
Az, hogy hozzám kötik az indigókék, fehér és réz színt.. A semleges, pasztell színeket kedvelem, ha volt is alkalom, mikor ezzel szembe menve élénkebb színekben mutatkoztam, annak egyetlen oka volt: nem volt más és az első kezembe akadó darabot kanyarítottam vállamra. A liliom helyett inkább a lótuszt kötötték volna hozzám, mint ahogy a kürtöt, a harsonaszót.
Királyokkal sakkoztam, tanácsadóként diskuráltam velük hosszan a megfelelő lépésről vagy futárfiúként rohantam be palotájukba, majd` kilehelve lelkem az ellenség hadseregének mozgolódásáról adva hírt. Jelen voltam Gilgames bukásakor, megigazítottam a lapot Guttenberg első nyomtatásánál, teaszertartást végeztem Konfuciusz társaságában, szót váltottam Daltonnal, Beethoven zenéjét első sorból hallottam, útjára engedtem Pizarrot, nevettem Shakespeare komédiáján, gyermekáldást hintettem Boleyn Annára…
Ezek mind a múlt személyes történetei, apró mozzanatok, cseppek a tengerben. Hinné az ember a kor előrehaladtával, a végbemenő változásokkal a világban, a látszólagos önállósággal, ami kórságként terjed a Földön, úgy lesz egyre s egyre kevesebb feladatunk. Elárulom: tévedés. Nincsenek már véres csaták – olyanok, mint hajdanán. Az emberek sunyibbak, moráljuk megkérdőjelezhető, cselekedeteiket az önös érdek vezérli és Atyánk szavát nem halljuk, próbálkozzunk bármily elszántsággal. A huszadik és huszonegyedik századdal beütött a krach, érzi ezt minden lélegző lény.
to my beloved humanity, six reminders for bad time
1) You are allowed to take up space. You are a human.
2) You are allowed to have a voice.
3) You are allowed to leave whenever you feel unsafe or uncomfortable.
4) You deserve more than someone who doesn't know how to respect you.
5) You are allowed to put your own needs first.
5) You are allowed to put your own needs first.
5) You are allowed to put your own needs first.
6) You are allowed to love yourself.