Marla Ravenstone

Éjszaka!!! Pontosabban fél 12 fele járhatott a vekkerem, felébredtem valamiféle furcsa zajokra, de már aludni nem tudtam egyetlen egy szemhunyásnyit sem.  Lehet, hogy már tényleg az őrület irányába megyek? Fogalmam sincs, de azon is eltöprengtem hogyan fogok menni Nicholashoz. Olyan leszek mint, egy zombi vagy egy kiéhezett vámpír kitudja. Felkeltem megittam, egy kávét és visszafeküdtem, majd a kezemet a tarkóm alá tettem és csak a plafont néztem.  Sokat jár az agyam, ilyen őrült tetteken és persze Nicholason. Van, hogy álmaimban csak őt látom nem tudom miért, de mindig van valami bajom, hogy hozzá menjek  beszélgessünk és az is a pakliban játszik, hogy láthassam. Gondolataimon végig söpörve újra megnéztem a vekkert, ami már hajnali 5 órát mutatott. Szépen felkeltem,ahogy nyúlni szerettem volna az ágy szélére megéreztem, egy éles pengét és a kezemen piciny piros vércsepp ott csörgedezett rajtam.  Felugrottam az ágyról és megláttam ez egy kés volt. Fogalmam sincs, hogy kerülhetett hozzám, de valami azt súgja, hogy nem is nagyon emlékszek valamire.  Eltelt pár perc és már készülődtem is Nicholashoz.  Belenéztem a tükörbe gyönyörű vagyok mondhatom, hogy fogok  így neki tetszeni? Biztos meg fogja kérdezni aludtam?  Kissé idegesen kócos hajjal felöltöztem a hajam lusta voltam megcsinálni.  Bevettem a bogyóimat és már indultam is. Remélem nem kapom, már megint valami idegbetegséget vagy nem fognak az őrületbe kergetni, hogy aztán valamiféle hülyeséget csináljak. Most, ahogy felhúzom a pólómat észre vettem a karomon, hogy  sebek kandikálnak ki alatt, úgy gondoltam inkább visszahúzom. Napszemüvegem természetesen rajtam van és le sem fogom venni magamról.  Azon is gondolkoztam, hogy voltam már, sok intézetben még zárkában is ott tulajdon képpen ott őrültem meg és azóta vannak némi emlékezett kieséseim, de vannak halvány apró foltok a gondolataimban. Hosszú séta közben megérkeztem a rendelőbe, vagy hova… már szó szerint nem tudom pontosan melyik világban vagyok, de még jó hogy nincs elme zavarom.  Sokan néztek engem, de nem érdekelt. Mikor néztem ki a fejemből akkor szólítottak.
-Marla  Ravenstone!- Felkaptam a fejem és igen.. ő volt az Nicholas! A szívem kalimpált szinte ütötte a nevét, de remélem nem hallotta.  Lefeküdtem az ilyen kis fotelra vagy minek hívják és kérdezgetett közben folyamatosan őt figyeltem.
-Nos Marla! Mondja el mit csinált aznap éjjel a lakásán!- Rám nézett közben azon gondolkoztam, hogy le kellene vennem a szemüvegemet.
-Nem emlékszem! Csak annyira, hogy egy kés volt az ágyam mellett és véres volt. De a többi?? És  fura hangokat hallottam mondja csak talán megőrültem?- Valamilyen szinten kezdek pánikba esni nem tudom mi bajom és egyszerűen az őrületbe kergetnek, olyankor toporzékolok vagy épp gyilkos hangulatomban vagyok. Lehet, hogy nálam ez vált ki némi zavart? Ezért lettem őrült és nem emlékszek dolgokra, hogy mit csináltam. De, ahogy látom Nicholas is kezd egyre jobban bekattanni, elfogytak a gyógyszerei keresi őket.  Ekkor támadt egy nagyon remek ötletem.
- Nicholas! Szökjünk el kettesben!- Ekkor széles vigyorra húztam a szám és benne volt.  Leadta a köpenyt és mindent majd távoztunk.  Szinte belül repdestek belőlem a döglött pillangók.  Fogunk még őrült dolgokat csinálni együtt. Talán még felrobbantjuk az egész világot? Kacagtam magamban és szorítottam a kezét. Már a szemüveget is levettem  megmutattam neki hol lakom. Innentől kezdve , hogy szokás mondani? élettársak vagyunk remélem köztünk több is fog majd kialakulni elvégre még csak barátok