Shiva Dánhae-Lys Keller

Tárgy: Shiva Dánhae-Lys Keller Hétf. Szept. 07, 2015 9:56 pm

22 (35)

Norwich

mágus

hallucináció

hetero

kívülállók

reménytelenül szerelmes

Katie McGrath

kinézet

Külsőleg ugyanúgy nézek ki mint a legtöbb ember, manapság úgy készülünk mint a játékok a gyárakban. Sorra, ugyanolyan orr, száj, haj, mindenki másolja a többieket.
De ha nem szeretnél kinézni az ablakon és megcsodálni a többi nőt, akkor nekikezdek tucat kinézetem leírásához. 168 cm magas vagyok, vékony derékkal gömbölyödő idomokkal és hosszú lábakkal. Személyiségemhez hosszú, sötétbarna néha feketének tűnő hajzuhatag keretezi fehér színben pompázó arcomat. Zöldes kék íriszek pihennek szemüregemben, egyenlő távolságra csinos orromtól, mely nem túl nagy, de nem is kicsi. Ajkaim telt rózsaszínűek, csókra hívogatják az embereket.
Nincsenek tetoválásaim, a piercingeket sem részesítem előnyben, testemet egyedül az ékszerek sokasága ékesíti valamint a ruházatom. Általában hosszú ruhákat viselek, mintha lemaradtam volna az időben valamikor Arthur király idejében, de ez nem izgat. Számomra ez kényelmes, ugyanakkor kedvelem a farmernadrágokat és társait.
Amikor valaki megpillant először ugyanolyannak lát, mint a többieket, de jobban szemügyre véve valami mást vél felfedezni rajtam. Megragad tekintetük a szememen, ami a lélek tükre ugyebár. Szeretném megtudni mit találnak elbűvölőnek rajtam, de erre már nem kerül sor, elfutnak tőlem pedig aztán nem csinálnék velük semmi rosszat. Azt hiszem legalábbis…

jellem

A legtöbb ember kedvesnek, aranyosnak és igazán derűlátónak gondol, akiben egy cseppnyi rosszaság nincs holott ez éppen fordítva van. A kedvesség valahol elveszett a fekete mágia iránti szeretetemnél.
Valamikor, pár évvel ezelőtt egy odaadó, kedves mégis magabiztos lány voltam, aki bárkin segített és nem kért érte semmit, mert a tudat, hogy segített már elég volt neki. Ez addig volt, míg meg nem találtam az utat, amit járni akarok. Ekkor megváltoztam, az aranyos lányból egy szörnyű némber lett, akit nem érdekel mások érzelmei és szívesen átgázol rajtuk, ha az jobb dolgot hozhat neki. Meg amúgy is, már csak szimpla időtöltésből is imádok valakit piszkálni.
Ugyanakkor valahol a szívem mélyén, minden pozitív és kedves tulajdonság megtalálható, de a legtöbbet elnyomja a bosszúszomjam, ami abból ered, hogy brutálisan meggyilkolták a mesteremet úgymond a jó fiúk. Azóta nem ismerek kegyelmet és irgalmat, csupán a vérszomj hajt és a bosszúvágy. Zsigerből utálom az angyalokat és mindenkit, aki a jót pártolja, mert ez mind hazugság. Az egész egy hazugság, talán én kevesebbet hantázok, mint ők.
Fogalmam sincs mi mást kéne még leírnom, őszintén megmondva nem is tudom milyen vagyok igazából. Változok, változnak a körülmények és… nem tudom, egyszerűen túl komplikált vagyok ahhoz, hogy beskatulyázzam magam bizonyos tulajdonságok alapján.

szerepjátékos példa

- Emlékszel még milyen volt az erdőben szaladgálni a szél szárnyán? Dúdolni és élvezni a gyereklétet? Nem törődni semmivel és csak úgy lenni? – az ablakon kinézve teszem fel ezeket a kérdéseket a mögöttem álló férfinak.
Hideg leheletét érzem nyakamon, ujjainak lágy érintését szabadon hagyott vállamon, közelsége egyszerűen felébreszt bennem valamit. Valami furcsát, mégis kellemesen bizsergeti testemet. Hajamon simít végig és egy tincset ujjai közé fog.
- Rég volt, elmúlt. Annyira nem is volt jó. Van egy sokkal jobb módja élvezni az életet mon ami. – férfias hangjától kiráz a hideg, mégis kíváncsian fordulok felé. Vajon miről beszél? Mi lehet jobb ezeknél a gyerekkori dolgoknál?
- Nem hallottál még róla, ugye? – értetlenül nézek rá majd rázom meg a fejem. – Gyere, megmutatom. – én pedig naivan követtem, akkor még nem tudva, hogy a fekete mágia milyen hatással lesz az életemre.
De nem bántam meg, rengeteg dolgot megbántam már az életem során, de azt az egyet nem. Lepaktáltam az ördöggel és a hozzá tartozó mágiával, és ez életem legszebb percének tekinthető. Természetesen a családom kivégzése után, ami annak köszönhető, hogy elkezdték az ellenségeskedést.

Herótom van az olyan emberektől, akik azt hiszik mindig mindent jobban tudnak egy adott személynél. Még az életüket is jobban irányítani tudják, mint a személy maga. Ezt végtelenül utáltam a családom minden egyes tagjában, de az utálatuk, ami a fekete mágia irányába jelent meg még jobban kikészített. Választás elé állítottak: őket választom és lemondok a mágiáról, vagy örökké elköszönök ettől a családtól és mehetek élni a mesteremmel. Nem is kell elmondanom mit választottam.
Azután persze jött minden, a családom el akart zárni a külvilágtól, próbálkozások, változást felajánló lehetőségek, de egyet sem ragadtam meg. Volt egy elképzelésem a világról és ez nem illet sehogy sem össze a családom értékrendjével. Békében éltünk egy rövid ideig, egészen addig míg meg nem bíztak valakit, egy tökéletesnek látszó fiatal férfit, hogy tegyen valamit a barátságunk ellen, aminek a vége az lett, hogy kivégezte a legfontosabb személyt az életemben. A mesteremet, aki időközben a szerelmemmé vált és… mára már halott, nincs mit szépíteni a dolgokon.
Bosszút esküdtem, eljöttem a városból ahol születtem és éltem éveken keresztül csak azért, hogy megkeressem a személyt, aki tönkretette az életemet és megcsúfította az elmémet. Halált viszek rá, csak találjam meg, mert bármennyire is erős az emlékezetem egy valamit nem tudok: mégpedig azt, hogy hogy is néz ki ez a személy. Csak egy apró sebre emlékszek az oldalán. Többre nem, de remélhetőleg az is elég lesz a bosszúm beteljesítéséhez.

Tárgy: Re: Shiva Dánhae-Lys Keller Csüt. Szept. 10, 2015 12:30 pm

Accepted!

Először is elnézésedet kell kérnem, amiért megvárattalak. Valójában már tegnap elolvastam a lapodat,mikor láttam, de nem állt módomban írni. Ne haragudj ezért.
Másodszor. Nekem tetszett az előtörténeted, nem volt vele gond. Mondjuk kis kihagyásokat érzékeltem a történetben, és nem bántam volna, ha jobban megismerni belőle a szüleidet, és a mestered nézeteit, mert ugye csak azt tudtuk meg, hogy a fekete mágiával foglalkozott, azt nem hogy miért, és ez miért vonzott téged annyira. Persze ez nem gond, csak mondtam, örültem volna, ha ezeket megtudni a történetedből, de reménykedem benne, hogy a játékaid folyamán szélesebb panorámát kapunk a karakter előéletéről. Összességében tehát én most elfogadlak, és figyelemmel kísérem majd az utadat, hogy megismerhesselek. Smile

Tudom, hogy nem kedveled az angyalokat, mert jók, de én mégis azt mondom: az Úr kísérje lépteidet. Razz