Dexter Dintrow

Cím: What are you doing?
Zene: all i want
Alcím: Stop, sweetheat, please stop!

Dexter kétségbeesetten rohant a hely irányába, ahonnét a telefonhívás érkezett. Nehéz bakancsa szinte feltörte a járda betonját, ahogy erőből hozzá csapódott. Sosem futott még ilyen gyorsan. Hevesen vert a szíve, izzadt, de nem a nagy lendület miatt, hanem azért, mert legbelül rettegett. Úgy félt, ahogyan talán még gyerek fejjel sem, soha semmitől. Még az ingje is lecsúszott róla félig, az, amit a fekete póló felett viselt, de nem állt meg megigazítani, annyira nem volt most fontos. A barna tincsei mind arcába hulltak, remegett a keze, kiszáradt a torka, de nem állt meg azért, hogy enyhítse a szomját, vagy, hogy kisöpörje a haját a szeméből. Rettegett attól, hogy mit fog látni, de mennie kellett, mert a húga számított rá. Nem hagyhatta őt is cserben, ahogyan a szüleit. Akaratlanul is felvetődött benne a kép az anyja és az apja holttestéről, amint vérbe fagyva hevertek a réten, vörösre festve a zöld fűszálakat. Nem tudta megmenteni őket, és a mai napig is magát hibáztatta a halálukért. Hiszen hozzá hasonló halandók végeztek velük, pedig tisztességes emberek voltak. Az volt az egyetlen hibájuk, hogy mágia is csordogált az ereikben, de akkor este azt is örökre kioltották. Meglőtték és felgyújtották őket. A rét még akkor is lángokban állt, mikor Dexter, a lányok és a nagynénjük megtalálta a testeket. Akkor megfogadta, hogy soha többé nem fogja engedni, hogy bármelyik családtagjának is baja essen.
Még mindig futólépésben fordult be az egyik sarkon, és már látta is a helyet, ahová úgy igyekezett. De nem csak az került látókörébe, hanem a másik húga, Clair is. Az ellenkező irányból közeledett a hely felé, ő is szaladt, s csaknem olyan riadt volt a tekintete, mint a bátyjának. A kávézó előtt találkoztak, Clair Dexterre nézett, az pedig vissza rá, mintha kommunikáltak volna. A lány ajka enyhén elnyílt, szemében kétségbeesett tűz villant.
- Melanie felhívott! – könnyekben tört ki, apró kezeivel eltakarta az arcát.
- Semmi gond nem lesz! Te csak maradj itt! Kérlek! – Dexter megfogta a testvére vállát, és mély búgóhangján kérte őt, az pedig engedelmesen bólintott. A férfi őt mindig is törékeny virágszálnak látta, aki akár mikor elhervadhat, így hát nem akarta, hogy lássa azt, ami odabent várta őket.
Lihegve nyitott be, kicsit elfáradt a futás alatt, de nem törődött vele. Emberek tömege verődött össze az egyik sarokban, csak a pultos lány állt zavartan az ajtót bámulva, majd mikor meglátta Dextert, odalépett hozzá. Bizonyára a férfi arckifejezéséből jött rá arra, hogy ő volt azt akit hívott körülbelül tíz perccel ezelőtt.
- Sajnálom, de az ön száma volt az első a testvére telefonjában… - kezdett magyarázkodni, de Dexter csak a vállánál fogva arrébb tolta.
- Jól tette, hogy engem hívott – mondta, s átverekedte magát az emberóceánon, majd meglátta a húgát, Melanie-t, és elakadt a lélegzete. A lány egy vajas kést tartott maga elé, összekuporodva ült a sarokban, sírt, és a haját tépkedte, miközben motyogott.
- Engem nem fogtok elvinni, engem nem fogtok megölni…
- Melani, édesem, én vagyok az, Dexter!  - leguggolt a lány elé, és óvatosan kivette a kezéből a vajas kést. Kamerák és telefonok villogtak és kattantak, valaki még talán videó felvételt is készített, mire a pultos lánynak sikerült mindenkit eltávolítania a boltból rajtuk kívül.
- Dexter! Meg akarnak ölni… - sírt a lány. Hisztérikus hangja betöltötte az egész helyiséget.
- Senki nem akar megölni! Én itt vagyok, vigyázok rád, csak fejezd ezt be kérlek – gyengéden fogta meg a lány kezét, azt amelyikkel egy újabb csomó hajat tépett ki a tincsei közül.
- De! De meg akarnak ölni! – Dexter csak sóhajtott egyet. Tudta, hogy mit kell tennie, hiszen ez a dolog már egy ideje érlelődött, s Clairrel is megbeszélték, hogyha még rosszabb lesz, akkor be fogják adni a városi elmegyógyintézetbe, ahol sok hozzá hasonló, varázslattal bíró ember van. Ott majd meglátja, hogy nem kell félnie semmitől, és új emberként tér majd haza.
- Gyere! Elviszlek valahová, ahol nem fognak bántani – mondta, s a vállánál fogva lábra állította a reszkető lányt, majd könnyes szemmel kivezette az ajtón. Tudta, hogy ezt kell tennie, a húga, Melanie érdekében. Hogy az megszabadulhasson a démonaitól gondoskodó, hozzáértő kezekre lesz szüksége, és se Dexter, se Clair nem képes arra, hogy kigyógyítsa őt a betegségéből. Bármennyire is fáj ez nekik, Melanie már nem az a vidám, mosolygós lány, aki régen volt, és szüksége van a segítségre.