Karma & Michael

Halkan, majdhogynem némán ér földet az ismerős lakóház előtt, szárnyait újra eltüntetve a kíváncsi szemek elől. Volt már szerencséje erre járni, és nem csak a magasból kémlelve, hanem személyesen. Párszor megfordult az ápolónő lakásán, amikor úgy érezte, hogy egyedül már nem bírja ezt a 200 évnyi terhet. Karma pedig volt olyan kedves, hogy beinvitálta régi barátját, és meghallgatta panaszait, ahogy Michael szokta, amikor a nőnek van szüksége pár bátorító szóra. Bár, nem mintha ilyen idilli lenne az egész, elvégre, meglepő a barátságuk.
Míg a férfi magát a jóságot képviseli, addig a nő megveti, még csak ennek a gondolatát is. De talán ezért is keresi a nő társaságát, hajtja az angyali ösztön, hogy megváltsa az elkóválygott lelket. Vagy csak egyszerűen a magány, ami az ilyen álmatlan éjszakákon már majdnem marja a mellkasát?
Akármelyik is, ő könnyed léptekkel halad a bejáratig, majd a csengőt lenyomva békésen várakozik. Csodálja Amszterdam ragyogó éjszakáját, de ezúttal minden kíváncsiság, és galiba keresése nélkül, csak mint egy egyszerű ember a sok közül...
- Szia. - Hallatszik a köszönés, ha Karma ajtót nyit. A hangja barátságos, érezhetően jobb kedve derítette a gondolat, hogy ma nem egész este a várost fogja járni, hanem végre megpihenhet egy éjszakára, minden rémálmától távol. Arcán egy halovány mosoly ül, amit már megszokhatott tőle Karma, míg arra vár, hogy behívják.

notes:  induljon a pizsipartiii    

• •