A levegő fülledt, szinte tapintani lehet a feszültséget, ami csak úgy szórja szikráit mindenfelé, felvillanyozva mindenkit, és minden kis érzést. Csak úgy tüzel a légkör, ahogy a vágy keveredik a tömény szex illatával, minden érzékemet kitöltve. Rég voltam utoljára bordélyházban, sőt talán eddig talán kétszer néztem be egy ilyen helyre, de valahogy űzött a vágy, hogy ilyen helyen is kipróbáljam magam, és élvezhessem az ilyen hely adta örömöket. A legcsodálatosabb ebben, hogy tudom, nem csak kiéhezett ittas emberek járnak errefelé. Régen még olyanokat voltak, tisztán emlékszem, hogy pár száz éve még az mehetett be aki akart, ha tudott fizetni, és nekünk nőknek semmi választásunk nem volt, el kellett fogadni, hogy igen, akkor most megadjuk magunkat, mert a férfi szava szent. Sosem volt ez így, persze vannak felettünk álló férfiak, de nők is, csak ezt senki sem hiszi el, mindenki hagyja, hogy az agyát irányítsák, hogy megmondják milyen lehet és milyen nem. A mai napig szeretnek minket behelyezni egy olyan sémába, amit felettünk állók alkotnak, de az biztos, hogy az én helyzetemben erről szó sincs. Azért vagyok itt ezen a helyen, mert vágyom erre, és megakarom ismerni ezt a fajta életet is, ha már eleget tanultam eddigi életemben, na meg tapasztaltam is. A felhozatal elég gyenge, sőt, mondhatom, hogy elszomorító, hiszen senki sem tűnik olyannak, akivel szíves örömest tölteném az éjszakámat, akkor sem, hogyha senki más nem jöhet szóba. Értem én, hogy azért vagyunk itt, mert örömet tudunk szerezni az embereknek akkor is, hogyha ezt senki más nem teszi, és nem válogathatunk itt, de ez engem nem mozgat. nem hagyom, hogy akárki hozzámérjen, és nem azért, mert különb vagyok, mint bármelyik pillangó eme lepratelepen. Ez igaz lenne, hiszen egy démon vagyok, egy olyan démon, aki eldöntheti, hogy mit akar tenni és mit nem, de én nem emiatt tartom magam kiemelkedőnek köztünk. Inkább mondanám azt, hogy bájaim több mindennel kecsegtetnek, mint az övék, így nagyobb esélyem van arra, hogy találjak valakit, aki érdemleges is arra, hogy megkaphasson engem. Ez egy külön kiváltság, hiszen démonnal hálni nem egy mindennapi tett, de általában túlélik az emberek, legalábbis, ha nem velem futnak össze, tudok egész gyilkos is lenni, még aktus közben is. Egy égető tekintetre kapom fel a fejemet, ami elhalad rajtam, de én mégis megragadom a tulajdonosával együtt, és pillanatokig szemlélem, minden kis porcikáját jól szemügyre veszem amennyire csak tudom ebben a helyzetben. Kedvemre való lenne, ebben biztos vagyok, valahogy erőt sugároz, nem tudom milyen értelemben, ezt még nem sikerült megfejtenem, de nem is érdekel. Ez nem, csak az, hogy szeretném kiismerni, legalábbis annyira, hogy a mai napot, illetve az este további részét itt töltse velem. Nem vagyok átlagos, így remélem, hogy a csípő ringatós előrehaladásommal, illetve minden mással is magamra vonhatom a figyelmét.
Kezdőlap 
